Sok ember kérdezte, lesz-e megint blog. LESZ! Ja, és Lillával közös, tehát több minden lesz mintha egyedül írnám. Ezt az első bejegyzést már jópár hete írtam, de csak most jutottunk el oda, hogy legyen hova feltölteni.
„2012. július 8. 16:40. Ülök a vonaton, megy a zene, de unatkozom szóval elkezdem írni az első kínai blogposztom. Bár egyelőre még azt sem tudom mi lesz a blogom webcíme meg ilyesmi, de nem is lényeg.
Gondoltam azt írom le először, hogy jött ez az egész Kína téma, mert tuti vannak olyanok akik nem tudják és esetleg meglepetésként érte őket, mikor meghallották hogy megyek.
Szóval: tavaly Finnország után egyértelművé vált hogy nem tudom időben befejezni a sulit, maradt 4 tárgyam (ezeket mostanra letudtam, plusz az üzleti nyelvvizsgákat is megszereztem szóval már „csak” a szakdoga, a szakmai gyak és a záróvizsga választ el a diplomától…). Tehát úgy voltam vele, hogy ha már úgyis maradnom kell a suliban, akkor valami értelmeset is csinálhatnék, és mi lenne értelmesebb egy új nyelv tanulásánál? Épp abban az időben ment ki két ismerősöm egy évre Kínába ugyanazzal az ösztöndíjjal amivel én is fogok, innen jött az ötlet. A család, barátok, ismerősök örültek mert ez a kínai tényleg hasznos dolognak tűnt már akkor is, és mind faterom, mint Peti unokatesóm magáénak könyveli el az ötletet hogy tanuljam a nyelvet és menjek ki, de el ne higgyétek, hazudnak! :D Viccen kívül, tényleg ők voltak akik a leginkább rápörögtek a témára az elejétől és biztattak, hogy akkor intézkedjek, ezt aláírom! :)
Már elkezdődött a félév, asszem a második héten kapcsolódtam be a kínai órákba, mert tanárom, Ádám mondta, hogy persze, jöjjek csak nyugodtan. Egy félév 30 ezer forintba fáj (tekintve hogy 6 féléves nyelvtanulási lehetőségeim az üzleti angollal és olasszal kimerítettem), de csak a miheztartás végett: ez heti 3x1,5 órát jelent, a háromból egyet pedig Kou, egy kínai csaj tartott, az ő óráin a beszédre és a kiejtésre mentünk rá. 3 magánóra akármilyen tanárnál lenne kb 30 ezer kapásból, ez pedig egy félév (vagyis azóta ugye 2), és szervezett formában, 2 tanárral, ösztöndíj lehetőséggel. Hülyének is megéri, hát még nekem!
Első egykét órán még teljesen fogalmatlan voltam, mert ugye elején minden óra számít, de 1-2 héten belül felvettem a ritmust és elkezdett egész jól megyegetni. Úgy nézett ki, hogy ösztöndíjra nem tudok rögtön menni, csak egy évvel később, mert általában 3 ember kapta meg a Külkerről, ez a 3 pedig már megvolt fixen. Ennek ellenére alig két hónap kínai tanulás után megírtam a szintfelmérőt (nem kell azt hinni hogy már professzor voltam a nyelvből, ennek inkább csak olyan formális jelentősége volt, nem ezen múlott, hogy ki mehet és ki nem), illetve jelentkeztem az ösztöndíjra. Közben kiderült, hogy most valószínű 4 vagy 5 ember fogja megkapni, így próbáltam intézkedni, hogy minél előrébb legyek a listán, végül úgy alakult hogy én voltam a negyedik. Január vége felé pedig jött a hír: 5 ember mehet, szóval nagy volt az öröm. Még inkább nagy volt az öröm azért, mert miközben intéztük a jelentkezést eléggé „összebarátkoztunk” Lillával, utána januárban elkezdtünk járni, szóval mindkettőnk szívéről nagy kő esett le mikor kiderült, hogy én is mehetek (ő első volt a listán, szóval neki is csak miattam volt izgulnivalója) :)
Utána jött csomó papír kitöltése, orvosi vizsgálatok stb, nem volt egyszerű. Azt hittük, a papírokkal szarakodós résznek vége lesz ott, de aztán április vége felé jött a következő felvonás, amikor megint csomó papírt kellett intézni egy meglátásom szerint enyhén inkompetens, lusta és rugalmatlan kínai csávóval, aki nem is tudom milyen beosztású diplomata. Lényeg, hogy neki kellett volna intézni az ügyeinket, de arra sem volt képes, hogy egy papírt lefénymásoljon, csak a dirigálás ment. Nagy nehezen azért sikerült eljutni oda, hogy minden papír úgy legyen meg ahogy ő akarta és elküldte a jelentkezésünket.”
Egyelőre ennyi, azt hiszem mindenki képbe tudott kerülni akit érdekelt a téma. Nemsoká jön Lilla első posztja is, illetve egy közös posztban majd leírjuk azt is, hogy most hol tartunk.
