Sokan kérdeztétek mostanában, hogy mi a helyzet „kedves” szomszédainkkal. Megpróbálom összeszedni az ezzel kapcsolatos infókat, sorban írok róluk. Figyelem, néhol olyan lesz a fogalmazásmód ami politikailag korrekt hozzáállású olvasóinkat esetleg zavarhatja. Szóltam!
Szembeszomszéd feka úriember:
Mostanában nincs vele annyi bajunk, mint régebben. Néha hangosan hallgat zenét vagy megjelennek nála mások és ordítoznak egy sort, de általában nem éjszaka történik ez és nem hosszű ideig (lekopogom...). A huhogós ribi manapság szerencsére ritkán fordul meg itt, ez sokat javít a helyzeten.
Oldalszomszéd arab:
Mostanában a reggeli és esti dolby surround tévéhíradózásról leszokott, kecskeb@szó zenét is halkabban hallgat az eddig megszokottnál. Múlt héten ahogy beteg voltam és itthon fetrengtem átjött hozzá egy csapat okostojás és valamelyik csodálatos kántálást rendezett, azt kevésbé bírtam, de szerencsére hamar abbahagyta.
Zenehallgatós feka túloldalon egy ajtóval arrébb:
Néha rájön az ötperc és elkezdi ordíttatni a zenéit. Előfordul a leghülyébb időpontokban (pl este), de elmegy. Vicces amúgy, pont most kezdte el nyomni állat módon miközben ezt a bejegyzést írom... Ráadásul ugyanazt a számot hallgatja már vagy negyedszer.
Nigga picsák a folyosó végén:
Nem normálisak. Eddig nem írtam mert most jutott eszembe, de ezek akikről írok nagyjából mind ilyen barlangi emberek, a szociális képességek teljes hiánya figyelhető meg rajtuk. Konkrétan fogalmuk sincs, hogy kell élni olyan helyen, ahol nem az övék az egész barlang ház. A csajoknál is nagyon érvényes, hogy ha mondjuk 1 méterre vannak egymástól akkor is úgy ordítanak, mint a fába szorult féreg. (Persze, így majd jobban hall titeket a másik ti sutyerákok!!!) Zenét gyakran hallgatnak ők is brutál hangerőn, nagyon idegesítő a hangjuk és ahogy írtam folyton ordítanak, éjszaka szerintem ők a leggázabbak az éles hangjukkal és az idióta röhögésükkel. Ahhoz képest, hogy mennyire messze laknak tényleg kegyetlen hangerő hallatszik át.
Ázsiai (Lilla szerint indiai) csaj kettővel arrébb az oldalunkon:
Azért nem vagyok biztos benne, hogy miféle származású csaj mert nem szokta kinyitni az ajtót ha átmegyünk leoltani. Én reggel induláskor többször is láttam onnan ázsiai csajt kijönni, Lilla szerint viszont valami indiai lakik ott. Igazából nem is számít... Ugyancsak nem tudja mit illik és mit nem. Főleg a zenével van itt is a gond, simán képes éjjel 1-kor nagyon nagy hangerővel zenélni. Múltkor Lilla átment, hogy „ember vegyed már halkabbra”, erre ilyet szól: „ja jól van, nem gondoltam, hogy ez bárkit zavarhat”. Ez a mondat nálam kötél általi halált érne. A csaj legújabb produkciója előző hétvégén történt, mikor is szombaton felébresztett minket 9-kor a csodás zenéléssel. Komolyan olyan durván hallatszik, mintha itt menne a szobában, plusz a mélynyomó rengeti a falakat – csak érzékeltetni akarom a hangerőt... Ment egy ideig a dolog, aztán csend lett olyan 10 körül és természetesen nem tudtunk többet aludni, szóval olyanok voltunk mint a mosott szar. Vasárnap ugyanez történt és teljesen kiakadtam, hogy azon a 2 napon mikor tudnánk aludni nem hagynak ezért elindultam, hogy beszéljek azzal az állattal akitől jön a hangzavar. Mikor kiléptem az ajtón akkor derült ki, hogy tőle jön ez is. Szépen kopogtam, semmi. Elkezdtem ütni az ajtót teljes erőből, hadd csinálja össze magát, na erre már zene pause és megkérdezi ki vagyok. Mondtam, hogy a szomszéd és beszélni akarok vele, nyissa ki az ajtót de hirtelen. Nem nyitotta ki, erre rohadt ideges lettem és kb egy percig üvöltöttem arról, hogy miért nem cool dolog hétvégén felverni a többi lakót és hogy innentől ez ne forduljon elő. A zene abbamaradt, remélhetőleg jövő hétvégén is emlékezni fog tanításaimra.
Telefonálgatós nepáli retardált:
Ja meg a mi szintünkön van olyan hülye is, aki éjszaka ki szokott járni telefonálni a folyosóra. Értitek, járkál oda-vissza csomó ideig és kiabál a telefonba, visszhangzik tőle az egész szint. Nem is értjük, miért nem a szobájában csinálja. Lehet azért, mert a szobatársa eltanácsolta. Hát, mi is!
Többi szint:
Igen, ezt is bele kell kalkulálni. Annyira hangosak az emberek mindenhol, hogy tényleg sosincs nyugalom. Az észak-koreaiak két emelettel arrébb mostanában nem szokták órákig énekelni a nevetséges indulóikat, szóval egy ideje nem kaptak semmiféle ajándék öntözést az ajtó előtt lévő cipőikbe.
Összességében:
Nagyon durva világ van itt, el sem tudjátok képzelni mennyire várom a pillanatot, hogy leléphessek a koliból. Az a baj, hogy mindenféle kultúrákból jönnek ide és általában sajna igazi buta suttyók akik nem is tudják, hogy amit csinálnak az totális bunkóság. Tényleg élhetetlenné teszik a helyet, egyszerűen képtelenné teszik a pihenést. Megelőzve pár lesajnáló gondolatot otthoni kolis emberektől: ez nem olyan, mint egy otthoni koli, nem ám! Emiatt a kulturális dolog miatt sokkal durvább. Legboldogabb pillanataim egyike volt, mikor a német barátaink fullos lakásában teljes csend mellett csukhattam le a szemem és tudtam, hogy semmi nem zavarhatja meg a nyugis alvásom. Mindig érzékeny voltam erre a jó alvás témára, de tényleg sokat tud dobni az ember életminőségén – pedig „civilizált” helyeken illene, hogy alap dolog legyen. Na de nem ragozom tovább, egy kis ideig még ki kell bírni ezekkel a seggfejekkel körülvéve, az utolsó éjszakára pedig mindenkitől várom a szivatás ötleteket!
