Mi folyik itt Manilában?!
A sör a számba biztosan... Normál esetben nem szoktam otthon sörözni, de tekintve, hogy nyaralunk és a hely alkohol nélkül egy rémálom lenne, ezért úgy döntöttünk Patrikkal, hogy megpróbáljuk a legjobbat kihozni ebből az egy éjszakából, amit a filippinai fővárosban kell eltöltenünk.
Facebookon már mindketten kiírtunk egy-egy rövidebb jellemzést, de azoknak, akik nem látták a kiírást, és persze azoknak is, aki igen, itt egy rövid történet az első benyomásainkról.
Ott kezdődött minden, hogy már délelőtt kaptam az emailt, hogy nehogy elfelejtsem, hogy ma 16:45-kor megy a gépem. Mondom magamban, most én vagyok a hülye, vagy ezek hirtelen megváltoztatták az indulás időpontját?Természetesen nem én voltam a hülye. A dologban az volt a trükk, hogy ez az eredeti induláshoz képest már a késést is hozzászámolta a tényleges felszálláshoz, viszont a becsekkolás még mindig a 16:00 órás időpontra vonatkozott. Aki szokott repülni, az tudja, hogy ez nem mindegy, ugyanis 45 perccel a kiírt (nem a valódi) indulás előtt lezárják a kapukat, se poggyász, se utazó kártya kiadás nincs már. Mi persze tanulva a Hong kongi utazás hibájából már jóval korábban kimentünk, hogy minden klappoljon.
Minden rendben is volt, a váróba menetel előtti ellenőrzéskor korántsem volt akkora szigor, mint bármelyik európai reptéren. Ez jó volt, nem mintha bármi rejtegetnivalónk lett volna. Aztán jött a hosszas várakozás. 4-re rendeltek oda minket a beszálló kapuhoz, aztán elküldtek egy másikhoz, ami valahol az alagsorban, vagy legalábbis a -3. emeleten volt. Ott volt valami filippin fiúlány, aki nagy örömünkre "szórakoztatta" a várakozókat. Na most "átlagos" kinézetű transzi volt: tűsarkú cipő, blézer, napszemüveg (a kifejezetten sötét váróban), hosszú fekete haj... Amúgy a napszemcsivel egész jól is álcázta volna magát, de enyhén feltűnési viszketegsége volt és vagy magában beszélt vagy valami nagyon brutális hangon vernyákolt, amit nagy jóindulattal sem csúfolnék éneklésnek. Ez pont az a fajta ember amúgy, aki mindenkivel tudatni akarja, hogy mivan vele, de ha leoltja az ember, hogy hagyja abba azt a borzalmat, amit művel, akor tuti, hogy a diszkriminációval jön, hogy őt elnyomják. Inkább rá sem néztünk, de azért jól kibeszéltük, hogy mekkora gyökér.
Aztán végül 5 órakor el is indultunk, és zökkenőmentesen meg is érkeztünk Manilára. Mivel az első gépünk késett, a másnap induló pedig hamarabb indult, ezért nagyjából semmit nem láttunk a városból, de azt hiszem fogok tudni élni ezzel a hiányérzettel. A német barátnőmtől kaptunk egy Lonely Planet útikönyvet, amiben le van írva minden az árakról és ez a taxi fogásnál sokat segített. Mikor kimentünk a reptérről egyből váltottunk is pénzt, ugyanis itt nem lehet filippin valutát kivinni az országból, vagy legalábbis valami nevetséges összeg (kb. ötvenezer forintnyi érték) felett. Szóval a váltás után betaláltak a hiénák (taxisok). Mindegyik """""""nagyon jó áron""""""" ajánlotta a kocsiját, de ezek inkább önjelölt taxisok voltak, nem igaziak. Amikor mondta az egyik, hogy 740 pesoért elvisz az amúgy 20 percre lévő hotelbe, akkor már gyanús volt, hogy itt mindenki a lehúzásra megy, főleg azért, mert a könyvben átlagos árnak 225pesot írtak. Később kiderült, hogy ezek a reptéri taxisok, és rendes taxist fogni egy emelettel feljebb kell. Fel is mentünk, de ott meg nem volt semmi. Elindultunk a reptérről kifele, hátha ott találunk majd egyet és sikerült is. Jó nagy barom volt ez is, már próbálkozott volna egy magas árral, mondtam neki, hogy kapcsolja csak be szépen a taxiórát, és majd annyit is fizetünk. Húzta a száját, de végül belement. Aztán elkezdte játszani a hülyét, hogy ő nem tudja, hogy hol a hotel, mert 3 olyan utca is van, amit mi keresünk. Mondtuk, hogy menjen a legközelebbihez, mert a hotel is közel van, kb.15-20 percre innen. Olyan barom volt, hogy az istennek sem akarta azt csinálni, amit mondunk, inkább járó motorral ott hagyott bennünket a dzsindzsa szélén, amíg megkérdezte, hogy hova kéne menni. A taxióra persze járt közben. Miután sikerült megtudakolnia, és hajszál híján megúsztunk pár brutális ütközést, gettón-bokron át végre megérkeztünk. 170-et fizettünk, de az a hülye sofőr még ott alkudozott volna, hogy legyen 200... xD Mondtuk, hogy nem igazán van alkupozícióban, úgy hogy nagy duzzogva visszaadta a visszajárót.
A becsekkolás rendben ment, aztán amikor megláttuk a szobát... Nos, enyhén szólva nem volt még köszönő viszonyban sem a Booking.com-os képekkel. Mondjuk nem is volt drága az biztos. Szóval nem vertem ki a balhét, már csak azért sem, mert úgyis csak egy éjszakáról volt szó.
Mivel nem volt vizünk, meg kicsit éhesek is voltunk, ezért a hotel melletti csehóba mentünk. Ez úgy nézett ki, mint a filmekben azok a szutykos, lepukkant kis étterem-bárok a semmi közepén valahol a Távol-Keleten. Egyszóval kicsit gáz volt. De legalább olcsó volt. Mikor megláttam, hogy egy csont és bőr macska elkezdett kergetni egy 7 centis óriás csótányt, úgy döntöttem, hogy el kell kezdenünk inni, ha túl akarjuk élni az éjszakát. Amúgyis olyan volt a környék, hogy simán feltételezhettük volna, hogy reggelre már nem lesz meg a vesénk, de a nagy melegben megtette a literes sör a hatását, elég hamar jó kedvünk lett.
Én elég hamar elaludtam, de Patriknak melege volt, úgyhogy neki tovább tartott az elalvás.
Másnap hozták a szobánkba a reggelit, aztán negyed óra múlva már szaladtunk is kicsekkolni. Előző este szóltunk a recepción, hogy hívjanak nem lehúzós taxit, de persze reggelre már más volt a recepciós, és az meg baromi ráérősen végül nem hívott senkit, hanem azt mondta, hogy van nekik reptéri transzferük, csak 350 pesoért.........
Mivel nem nagyon volt időnk meg más lehetőségünk, ezért azt mondtuk, hogy menjenek a francba, de amúgy oké, kifizetjük. Időben kiértünk, hamar becsekkoltunk és egy buszpályaudvar váró nagyságú teremben megkezdtük a jó hosszú, variálásokkal teli napunkat.
Azt tudni kell, hogy itt a Fülöp-szigeteken teljesen normális, hogy több órákat késsen a gép, az időpontokat folyton variálják, egy-egy járat az indulás előtt törölve is lehet, szóval egy lutri az egész. A probléma az, hogy nekünk a hazafele egy napra esik a két repülés, igaz, 1 óra a Kalibo-Manilai út onnan meg kb. 20 perc elmenni az egyik terminálról a másikra, de látva, hogy milyen itt a normális helyzet, kicsit azért aggódom. Majd kiderül, de azért drukkoljatok!:)
P:
Még egy rövid hír. Tegnapra a rendőrség előkerítette az elveszett iPhone-t! Csak volt értelme fél Kínát zargatnom ezzel múltkor hajnalban :)
