Kajakiszállítás - vicc!

Wow, csak úgy repkednek a blogposztok!!!

Ma csak egy tipikus kínai dolgot szeretnék bemutatni röviden. Na akkor in medias res:

Vasárnap van, 10 fok, eső. Ilyenkor a Pizza Hutból szoktunk rendelni ilyen rizses-csirkehúsos ebédet mert egyrészt finom, másrészt olcsó. A mai nap viszont a netes rendelős rendszer kiírta, hogy "a rossz időre tekintettel" nem szállítanak ki. Micsoda? Azért mert esik egy kis eső? Amúgy nem tudom honnan hozzák a kaját, annyit viszont  tudok, hogy néha a rendelés után 20 percen belül ideér a futár tehát nem lehetnek túl messze, tekintve, hogy a kaját előbb meg kell csinálni.

Következő hely a Salabim lett volna, egyik kedvenc nyugati-style éttermünk Lilla sulija mellett, elektronyos bringával mondjuk 8 percre tőlünk. Mit mondtak vajon? "Túl elfoglaltak vagyunk, majd talán egy óra múlva fogunk kiszállítani". Ez most komoly? Mostanában akár ebéd, akár vacsoraidőben telefonálunk ez a reakció, szegény pincért jól le is üvöltöttem, hogy miért tudtak régebben bármikor szállítani, mostanában meg soha...

Jöjjön a következő, Gugu. Még közelebb van és milyen meglepő, ők is "túl elfoglaltak". Ismertek, ekkor már azt mondtam, hogy inkább élek kenyéren és vízen, de kapják be, nem fognak engem semmivel sem kirobbantani itthonról az esőben.

Lilla kicsit okosabb nálam, szóval azt mondta, hogy akkor ő elbiciklizik a Guguba még az esőben is. (UPDATE: mikor ment, akkorra már el is állt az eső) Megrendeltük hát a kaját, hogy kész legyen mire odaér: neki chicken burrito, nekem bbq bacon & chicken pizza, ami amúgy nem is pizza hanem melegszendvics, csak a kínaiak ennyire nem értenek a nyugati kajához. Mikor Lilla odaért akkor közölték a következő nevetséges hírt: nem tudták elkészíteni egyik ételt sem, mert nincs alapanyag. Költői kérdésem: nem kellett volna esetleg figyelni a készlet fogyását és rendelni? Ja bocs, ők kínaiak, nem tudnak 5 percnél előbbre gondolkodni... Kaptunk helyette ilyen csirkés szendvicset, egyiket ingyen a kellemetlenségek miatt, ez mondjuk meglepő fordulat.

Tudom-tudom, first world problem már megint, de mégis, egy európainak ez érdekesség lehet, ezért írtam róla posztot.

A szokások rabja

Néha tényleg az vagyok... Például tegnap írt Lilla blogot, de szombat van, vanilla lattét iszogatok és ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy írjak valamit.

Ebben az is közrejátszik mondjuk, hogy valami mocskos nehéz házim van és elakadtam. Ez a hét amúgy végig ilyen volt, kezdek teljesen szétesni. Szerencsére jól alakul a meló, de el nem tudjátok képzelni milyen brutál munka ezeket a kínaiakat bármi értelmes dologra rávenni, mostanában minden nap egy küzdelem velük és az idő ellen. Voltam a héten személyesen is tárgyalni kínai partnerekkel, mert ha tuti munkát akarok akkor mindenképp magamnak kell csinálni. Ez amúgy nem baj, csak már kicsit too much. Ebben a második félévben a tanulásban sem vitézkedem annyira, most jutottam el odáig hogy azt mondjam, ennek véget kell vetni ami megy mert nem lesz jó vége. Az a tervem, hogy most ezt a hetet még odatesszük rendesen, utána jönnek a magyar partnerek szóval még mindig nyomni kell, viszont április második hetétől szeretném lightosabbra venni a melót, hogy tudjak tanulni is. Alapból ugye májusi nyelvvizsgát terveztem, de lehet, hogy inkább júniusra tolom a biztonság kedvéért.

Annyi mindent tudnék még írni, de a fogalmazás most nem igazán akar összejönni... Ami viszont még fontos: én is köszönöm mindenkinek az újabb szállítmányt, marha jó dolgokat küldtetek! Sok mindenféle csoki (akár üzenetekkel a csomagoláson), házi sajtos tallér, pálesz - bár azt inkább Petiék pusztítják mert mi úgysem innánk. Ja és a makkos cipőmről se feledkezzünk meg!!! :D

Jövő hét szombaton megyünk Petiékkel Hangzhouba, nem biztos, hogy lesz menetrendszerinti blog.

Üzenet az (annyira nem is) napfényes Shanghaiból

Az otthoni időjárási viszonyokra reflektálva gondoltam megnyugtatok mindenkit, hogy habár nálunk sincs 30fok és szakadatlan napsütés, azért valamivel jobb a helyzet itt. Mondjuk minden második nap esik az eső, és a hőmérséklet is 10-19fok között ingadozik, de legalább nem esik a hó. Talán éppen két hete viszont volt 30 fok is, amit el tudnék azért viselni most már mindig, de sajnos erről szó sincs.

Nagy sajnálatomra a hőmérséklet ingadozás áldozata lettem: csúnyán megfáztam. Igazából a hétvégén kezdődött minden, amikor is „önkénteskedtem” és magyar népviseletben népszerűsítettem a Szegedi Tudomány Egyetemet egy oktatási kiállításon. A gond az volt, hogy a ruha egy kicsit csalóka volt: habár nem volt meleg bent az épületben sem, a sok réteg azt az érzetet keltette, hogy nincs is hideg, szóval egész nap így voltam nagy szoknyában és rövid ujjú blúzban. Ennek aztán az eredménye 2,5 nap szenvedés, de azért iskolába és melóba járás, és 2,5 nap végelgyengülés otthon, ágyban maradással. A legidegesítőbb az egészben, hogy annyira azért nem vagyok a halálomon, de annyira viszont igen, hogy ne tudjak semmi értelmeset csinálni, csak főleg feküdni. A fülem folyton be van dugulva, az orromat fújom megállás nélkül és semmit nem érzek az ízekből. Ennek leginkább az a hátulütője, hogy szegény Patrik próbálná ki az újonnan kapott finomabbnál-finomabb csokikat (amit ezúton is NAGYON NAGYON KÖSZÖNÜNK MINDENKINEK, AKI HOZZÁJÁRULT AZ ADOMÁNYOKHOZ), én viszont mivel nem érzem az ízeket, ezért pocséklásnak tartok. De azért néha haloványan érzek valamit, például a tegnapi konyakos Lindt csokiból a konyakot mindenképp. Na, de a betegségről elég ennyit.

Más: az a nem túl kellemes érzés támadt bennem, hogy az idő úgy telik a szünet óta, mintha a napok kb. percek lennének. Szünet óta ugye már majdnem egy hónap telt el, és olyan érzésem van, mintha nem történt volna semmi, pedig igen, csak én fogom fel lassabban a dolgokat. Vegyük például a sulit. Hetente 3 új leckét veszünk, ami minimum 30 új szót jelent leckénként, nem is beszélve a nyelvtanról, ami még inkább megbonyolítja a dolgokat. Az oktatással vannak problémák, de ebbe nem nagyon akarok belemenni, legyen annyi elég, hogy az osztály egyik fele eléggé le van maradva a másikhoz képest, hála a remek kínai szervezőkészségnek. Én sajnos a lemaradottak táborába tartozom, és elég keményen kell most tanulnom ahhoz, hogy ne legyen akkora rés köztem és a jobbik csoport között.

A másik intő jel az idő gyors múlására pedig az, hogy már elkezdtük Patrikkal szervezni a nyaralást. Repjegy és szállás lefoglalva, most már csak ott kellene lennünk. A választásunk végül a Fülöp-szigetekre, Boracayra esett, egyrészt, mert a repjegyet olcsóbban ki tudtam hozni, mint Thaiföldre, másrészt pedig talán egy hajszálnyival kevésbé felkapottabb hely, mint Phuket. Az árak nagyjából megegyeznek, a kaja és a szállás nagyon olcsó, az időjárás pedig mindig tökéletes. Az azúrkék tenger és fehér homok pedig már tényleg igazi extra, mindig is ilyen helyre vágytam, amióta csak az eszemet tudom. Remélem nem lesz semmi galiba, mire odajutunk.

A jövőbeli terveink lassan, de biztosan körvonalazódnak. Vagyis Patriknak inkább, mint nekem. Én néha nagyon elveszettnek érzem magam, ha álláshirdetéseket nézegetek, tekintve, hogy pályakezdő vagyok, a jobb munkákhoz közöm sincs. Persze vannak egyéb alternatívák, B tervként az angol tanítás, amit tényleg csak legvégsőbb esetben vállalnék be, vagy a fizetett gyakornokoskodás, ami után legalább lenne munkatapasztalatom. Vannak még más lehetőségek is, de azok most nem lényegesek jelen pillanatban. Elrettentve vagy sem az olvasókat, egy azonban biztos: mindenképpen itt szeretnénk maradni Patrikkal. Persze nem örökre, de ahogy Patrik is kicsit indulatosabban kifejtette az előző bejegyzésében, nem nagyon látunk arra esélyt, hogy otthon ugyanannyi eséllyel kezdhessük meg életünket, mint itt. Pedig otthon talán még lenne is segítség. Itt viszont főleg a saját tudásunkból és erőnkből viszonylag hamar fel tudnánk állítani egy olyan egzisztenciát, amire mindketten vágyunk. Aztán ha az már megvan, akkor megyünk haza kb. amikor akarunk, legalábbis nem a repülőjegy ára lesz a visszatartó erő.

Nahát, majdnem el is felejtettem, ismét esélyt adtam a kínai fodrászoknak hajfestés terén… Nem kellett volna, de most már egy életre megtanultam. Szóval gondoltam itt az ideje és újra barnára festetni a hajam, ezért a múltkor jól bevált fodrászhoz bementem és mondtam, hogy mit akarok. Szerintem itt nem divat az időpontkérés, mert bár teltház volt, mondták, hogy üljek le és mindjárt jön egy fodrász. Jött is, én meg kiválasztottam a hajszínt, minden jól ment, egészen addig, amíg oda nem hozta az árlistát. Mondta, hogy ez a festés 680yuanbe (kb.25ezer Ft) fog kerülni. Gondoltam magamban, hogy ez megőrült, én ennyit biztos nem adok ki, úgy hogy megköszöntem és mondtam, hogy ha ennyi, akkor én inkább hazamegyek. Erre mondta, hogy várjak egy kicsit, megkérdezi a főnököt, hogy lehet-e kicsit olcsóbb. Lehetett, 580 lett az új ár. Mondtam, hogy ez még mindig sok, nekem nincs ennyi pénzem. Aztán a végén a főnök licitált már és végül 200yuanben maradtunk vágással együtt. Habár ez sem annyira olcsó, úgy éreztem jó üzletet csináltam. Ha a végeredményt nézzük biztosan, ugyanis ha 680yuant kellett volna fizetnem azért, amit tettek velem, valószínűleg egy nagy hisztin kívül nem lettek volna gazdagabbak. Mivel a srác egyszerre festette az én hajam és foglalkozott egy másik vendéggel is, ezért sikerült olyan sokáig a hajamon hagynia a festéket, hogy az a szép világos barna helyett jól bevörösödött. Viszont azokon a részeken, ahol azelőtt szőke volt a hajam, ott meg olyan barna, amilyennek az egész hajamnak lennie kéne. Most ilyen réz vörös a fejem, mint régen a Tóninak volt középiskolás korában. Neki jól állt ez a szín, nekem aligha. De készülök majd egy átfestésre, persze nem a fodrásznál és nem egy vagyonért… Mondjuk azért kibírható a szín, de azért nem vagyok oda, na!

Erről jut eszembe, szintén NAGYON KÖSZÖNÖM A SZÁRAZ SAMPONT DÓRINAK, PATRIK ANYUKÁJÁNAK! J

Heti hírek

Ettől a jó időtől tiszta feldobódott értelmi fogyatékos hangulatba kerültem, szóval ilyen Fókusz-stílusú lesz a bejegyzés. Tudjátok: "angol tudósok rájöttek az élet értelmére, de előbb nézzük meg, Gipsz Jakab celeb milyen Jóska Pista celeb tréner-féle módszerrel lett 2 hét alatt 250 kilós dagadt disznóból 140 kiló szín izom és mindezek után hogyan készül az idei Arnold Classicra!"

Tehát először jöjjön az időjárás! Ez a hét tök király volt, no eső, fokozatosan melegedő hőmérséklet és jelenleg (let me check, brb) 31 fok van! Konkrétan lerohad rólam a gatya!

Következő komoly történés egy tegnapi eset, mikor is visszajött a szalmakrumpliba vetett hitünk. Az utóbbi időkben brutál sós íze volt mindig, ez amúgy fura mert a kínaiak nem nagyon sóznak. Rájöttünk viszont, hogy a szezámmagjuk a ludas szóval azt kihagyva újra ehetővé vált a cucc. Még annyi, hogy Lilla a hagymát adja nekem, én a koriandert adom neki, a csípős száraz paprikát meg kollektíven dobáljuk kifelé.

Tényleg, Lilla! Mostanában mindig én írok ezért az ő dolgairól kevesebb szó esik. Na majd mondom neki, hogy lassan összedobhatna valami posztot, akár a mostanában történt dolgokról, akár az utazós poszt folytatásaként. Amúgy jó elfoglalt ő is, suli is van, meló is van. A héten annyival jobb volt a helyzet, hogy megkönnyítettük a táskáját. Azért volt erre szükség, mert a laptopja nagyon nehéz és brutálul húzta a vállát a táska. Először azt gondoltuk veszünk egy netbookot, de egyrészt akkor már kicsit (feleslegesen) sok device lenne nálunk, másrészt az a zseniális ötletem támadt, hogy inkább az iPadhez vegyünk egy "Lightning to VGA" nevezetű kábelt és akkor a projektor az iPadhez csatlakoztatható lesz. Ez úgyis mindig Lillánál van és csak 300 gramm körüli a súlya, a 2,5 (3?) kilós géphez képest ez nem mindegy. Kisgyerekek is összecsinálták magukat, hogy úristen a tanár iPaddel prezentál! Viszont Lilla a kábelt dobozostól ott felejtette egy teremben és a 2 perc alatt ami kellett, hogy visszaérjen vajon mi történt? Nem, nem "az", ez nem Magyarország!!! Szóval az volt, hogy valamelyik hülyegyerek ráírta kínaiul a dobozra, hogy "ne nyisd ki". Lilla a megkönnyebbülés után kicsit pipa volt, azt mondja, jövő héten vagy bevallja aki csinálta és akkor csak ő kap büntit, vagy az egész osztály 40 percen keresztül fogja körmölni angolul, hogy "nem szabad megrongálni a tanár tulajdonát". Ez vicces! :D

Nekem a héten a melóban a fő történés az volt, hogy István felvett egy második embert is a "csapatomba", szóval mostmár 2 kínai csajt kell irányítgatnom. Április 6-ig komoly projekt megy, szóval nyomni kell ezerrel!

Variálnom kellett kicsit a heti rutinon is, mert csütörtök kora délutánonként ilyen nyelvvizsga felkészítés/próbateszt irkálás a program, így a keddi melós szabadnapot átraktam csütörtökre. Ez is zúzós, mert így gyakorlatilag nincs szabadnapom, mindig van valami. Alapjáraton élvezem is, jó ez a pörgés, bár most április elejéig hiper extra megterhelő lesz, aztán a nyelvvizsgáig (talán május vége körül?) pedig csak simán eléggé megterhelő. De ezt csinálni kell, ennyibe csak nem halok bele. Remélem jól fog minden menni, akkor utána már nemsoká vége is lesz a sulinak és más napi rutinra szeretnék majd áttérni, például light reggeli, edzés, meló, ebéd, másfajta meló, pénz számolása, hopp... Majdnem kicsit messzire kalandoztam, mindenesetre jó lenne valami ilyesmi, remélhetőleg itt SH-ban :)

Most inkább megpróbálom visszarángatni magam a valóságba, csinálom a házit a jó kis szokásos Starbucks (kínaiul 星巴克) ice tea szürcsölése közben. Ha itt végzünk akkor pedig megyünk a szabóhoz az öltönyömért és az ingeimért, nagyon kíváncsi vagyok milyenek lettek!!!!!

Puszi, pacsi!

Igazi szemeszterkezdő hét

Nem volt egyszerű ez a szemeszterkezdés egyikőnknek sem, következzen az én szemszögemből (P).

Hétfői kelés katasztrófa, jó nehezen ment. A buszra kb 20 percet kellett várnom (így már láttam, hogy necces lesz beérni a suliba). Felszálltam, heringparty... Ekkor jutott eszembe, mennyire gyűlölöm a tömegközlekedést! A szünetben mondjuk nem volt vele probléma, de az ilyen negatív élmények ugye mindig sokkal erősebbek. Dugó is volt mindennek a tetejébe az út első részén, valami csoda folytán mégis beértem (többiek is késtek szóval a tanár nem siette el az órakezdést). Első szünetben elmentem kaját venni, de be volt zárva a legközelebbi bolt szóval mehettem egy másikba. Ott kiderült, hogy csak egy kevés apró van nálam, úgyhogy a reggelim egy kis csomag barbecues chips lett. Következő szünetben odajött hozzám Elena és mondta "milyen jó, hogy nem vettél motort". Nem nagyon értettem, de hamar jött a magyarázat: egyik orosz haverunknak az a csodás ötlete támadt még a szünet kezdetekor, hogy ő bevodkázva is motorral fog menni valahova, ennek köszönhetően csökkent a sulinkban tanuló külföldiek száma. Ez a hír meghatározta a napom további részét, egyszerűen nem hittem el... Tök értelmes, kínaiul perfektül beszélő srác volt, nem hittem el, hogy ekkora hülyeséget csinált! Részegen motorra ülni még a sokkal jobb közlekedési kultúrájú országokban is necces, itt viszont nagyjából biztos, hogy baj lesz belőle mert nem normális senki sem az utakon. Hát, ez van...

Kedd-szerda zúzós volt: kelés 6:50, suli délig, meló 6-ig, utána pedig vigyáztunk a gazdasági konzul gyerekeire, házit is csináltunk velük stb. Volt finom magyar kaja meg xbox, de azért az este fél 11-es hazaérésekre jól elfáradtunk.

Csütörtökre az étterem-menedzser magyar havernak megígértük, hogy elmegyünk hozzájuk, mert egy kínai tévécsatorna műsort csinált az étteremről. Ott vacsiztunk, hát mit mondjak... Ez volt a legjobb kajálásunk Kínában! Előétel vörösáfonyás pâté kis pirítósokkal, főétel jó nagy pármai sonkás pizza, desszert ilyen máglyarakás-feeling süti vaníliaöntettel és tejszínhabbal, közben persze le kellett öblíteni vodka-red bullal meg mojitoval, ha már lúd legyen kövér, gondoltuk egyrészt van kedvezményünk, de ha túl drága lesz max mosogatunk. Tippre olyan 600 yuan körül lett volna a vége a fogyasztásunknak kb (normál áron), de mondta Tibi, hogy mi tettünk neki szívességet, a vendégei voltunk. Ezúton is köszönjük a finom vacsit, és legyen ez a reklám helye: aki jön Shanghaiba, ugorjon be a glo London-ba, király hely! :)

Csütörtökön is fél 11-kor értünk haza, sőt beugrottam még ott este szállodát foglalni. Pénteki kelés nagyon nem adta, az időjárás katasztrofálisan gáz esős vacak volt (mint a héten többször is), de kibírtuk azért. Amúgy már tavaszodik ezerrel, azokon a napokon mikor nincs eső lehet simán 16-18 fok és napsütés is!

Hogy a meló se maradjon ki: őrült hét volt sok minden miatt, és üzenem egy "külkereskedelemmel foglalkozó magyar hivatalnak", hogy kapják be amiért semmi nem jó nekik és főleg amiatt, hogy a tök simple english árajánlatokat magyarra fordítva is kérik! Egy kultvideó után szabadon: "Mi folyik itt Magyarországon?! Embereeeeek! Ha külkereskedelmi fejesek vagytok, akkor tanuljatok már meg angolul legalább alap szinten!"

Most a Starbucksban ülünk, de ezúttal a múlt héttel ellentétben teljesen önszántamból jöttem. Lilla tanít, én pedig egy másik asztalnál egy óráig házit csináltam, azóta ezt a posztot írom.

Holnapra pihit tervezünk otthon egy kis tanulással fűszerezve, illetve természetesen ébresztőóra nélküli kelést!