Néha tényleg az vagyok... Például tegnap írt Lilla blogot, de szombat van, vanilla lattét iszogatok és ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy írjak valamit.
Ebben az is közrejátszik mondjuk, hogy valami mocskos nehéz házim van és elakadtam. Ez a hét amúgy végig ilyen volt, kezdek teljesen szétesni. Szerencsére jól alakul a meló, de el nem tudjátok képzelni milyen brutál munka ezeket a kínaiakat bármi értelmes dologra rávenni, mostanában minden nap egy küzdelem velük és az idő ellen. Voltam a héten személyesen is tárgyalni kínai partnerekkel, mert ha tuti munkát akarok akkor mindenképp magamnak kell csinálni. Ez amúgy nem baj, csak már kicsit too much. Ebben a második félévben a tanulásban sem vitézkedem annyira, most jutottam el odáig hogy azt mondjam, ennek véget kell vetni ami megy mert nem lesz jó vége. Az a tervem, hogy most ezt a hetet még odatesszük rendesen, utána jönnek a magyar partnerek szóval még mindig nyomni kell, viszont április második hetétől szeretném lightosabbra venni a melót, hogy tudjak tanulni is. Alapból ugye májusi nyelvvizsgát terveztem, de lehet, hogy inkább júniusra tolom a biztonság kedvéért.
Annyi mindent tudnék még írni, de a fogalmazás most nem igazán akar összejönni... Ami viszont még fontos: én is köszönöm mindenkinek az újabb szállítmányt, marha jó dolgokat küldtetek! Sok mindenféle csoki (akár üzenetekkel a csomagoláson), házi sajtos tallér, pálesz - bár azt inkább Petiék pusztítják mert mi úgysem innánk. Ja és a makkos cipőmről se feledkezzünk meg!!! :D
Jövő hét szombaton megyünk Petiékkel Hangzhouba, nem biztos, hogy lesz menetrendszerinti blog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése