Egy igazi 崇洋媚外, egy cuki baba és egyéb dolgok

Huh, jó régóta nem írtunk már... Sorry, mást nem tudok hozzáfűzni igazából. A címben szereplő karakterek megértésére várnotok kell, előtte írni fogok pár más dologról.

Például arról, hogy mindketten bejelentkeztünk a június 16-ai nyelvvizsgára. Lilla a saját sulijában (Tongji University) fog menni, mert így kedvezményes áron, 70 yuanért vizsgázhat. Az én sulim nem nyelvvizsgaközpont, szóval nekem mindenképp máshova kell mennem és 450 yuanbe fog fájni. Rablás!!! Magától értetődő lenne, hogy akkor Lilla sulijában vizsgázzam, de ott csak papír alapú vizsga van, számítógépes nincs, viszont ha már úgyis teljes árat kell fizetni akkor inkább megyek a Fudan Universityre a gépes vizsgára. Nem, kedves olvasó, nem vagyok kocka, csak a papír alapún kell kézzel írni, ami nekem nem annyira megy, mint számítógépen írni. Remélem rendben lesz így a vizsga.

Múltkor írtam a szomszédokról, most nem fogok jobban kitérni a témára. Legyen elég annyi, hogy a héten csupán három alkalommal aludtam 4 óra körüli időtartamot miattuk. Lillának is voltak ilyen jellegű problémái és teljesen kivagyunk, engem ma is csak a Red Bull tart egyben (Lillát pedig a második grande kávé ha már itt tartunk), enélkül teljesen szétesnénk. Sajnos ez a hétköznapokra is igaz és nem nagyon tetszik, hogy más parasztsága miatt így kell élnünk, de remélem ezt a másfél hónapot már kibírjuk. Elég gáz így dolgozni/készülni a nyelvvizsgára, de a kínaiak nem tesznek semmit szóval sajna nincs megoldás (hiába dugjuk be a fülünket, az nem elég). Rájöttem arra is, hogy ha egy nem rasszista emberből rasszistát akarunk csinálni, akkor a legegyszerűbb módszer bezárni egy évre egy ilyen kínai 15 emeletes nemzetközi koliba. Garantált a hatás.

Jöjjön inkább a címben említett kifejezés! Tehát: ez egy olyan kifejezés, amivel egyes kínai embereket lehet bemutatni. Gyakorlatban három fontos sajátosságot lehet rajtuk észrevenni, legalábbis a tegnapi üzleti találkozómon így volt. Ezek a következők:

1. Az ember nagyon elismert és sikeres a szakmájában. Huszon x év tapasztalat van a háta mögött, van saját cége és az ország egyik leghíresebb egyetemének "színeiben" is bizniszel (=állami cég), meg ráadásul az egyetemen is elég nagy fejes. Ezeket a dolgokat pedig folyton hangsúlyozza is.

2. Az előbb említett dolgok ellenére előttem kb letérdel. Az egekbe magasztal, nagyon mézesmázas, olyan ájtatosan néz mintha én lennék a pápa és 5 lityós pezsgősüvegből csapatnám a fejére a bubis szenteltvizet, mint valami Schumacher. De én csak én vagyok! És itt nem arról van szó, hogy át akar vágni, hanem tényleg ennyire odavolt értem!

3. Ezzel párhuzamosan viszont a kínai kollégámat nem vette emberszámba, folyton oltotta meg rá sem nézett mikor beszélt hozzá stb. Nem volt gáz maga a téma, de egyszerűen tapintható volt a feszültség a levegőben.

Tehát összefoglalva, ez a kifejezés (pinyinnel "chong yang mei wai") az olyan kínaiakra használatos, akik a fehér embereket betegesen dicsőítik - a sajátjaikat meg közben valószínűleg megvetik. Érdekes új tapasztalat ez, de nem feltétlen szeretném megismételni mert elég kényelmetlen helyzet volt.

Ma pedig délelőtt elmentünk a főnökömmel, Istvánnal, a feleségével, Wendyvel és fél éves babájukkal, Ninaval babaúszni. Szokták vízbe vinni Ninat és szeret is úszni a kislány, de Lilla hozzáértésével jóval többet ki lehet ebből hozni, ezért jöttünk így össze. Sajna nem lett hosszú maga a baba úszása, mert kiderült, hogy túl hideg a víz. Nem egyszerű ez Kínában, mert itt jó volt a vízminőség, de a hőmérséklet nem, máshol pedig pont fordítva van. Szóval végül Lilla elmondta Istvánnak, hogyan fog kinézni egy ilyen óra, utána leléptünk mert mi is kezdtünk fázni. Nina egyébként egy tünemény, egyszerűen elolvadok tőle mindig. Fehér, de kicsit kínai is, tök jókedvű, egyfolytában dolgozik valamit ezerrel, nagyon bírom! :) Abban maradtunk, hogy István megpróbál olyan uszit keresni ahol minden klappol és következőleg már tényleg fullos órát tarthatna nekik Lilla.

Uszi után meghívtak minket ebédelni, hát mit ne mondjak, odacsaptunk a diétánk pofájába... :D Viszont ezen kívül egész jól megy, nagyon sok zöldséget-gyümölcsöt eszünk, édességet a héten egy alkalommal ettünk (az eddigi minden nap helyett), én már kezdtem edzegetni is, szóval bízom benne, hogy pár héten belül ennek látható eredménye lesz. És most komolyan, el tudjátok képzelni, hogy mondjuk egész délelőtt egy banánt meg egy kis dobozos salátát eszek? Hát jobb ha megpróbáljátok! Persze a többi étkezés is viszonylag lightra van véve, még magam sem könnyen hiszem el, hogy ez így elég/jól esik, pedig nincs vele semmi gond.

Most pedig szokásos Starbucks-körünkön vagyunk, Lilla tanít én meg tanulás helyett verem a ... iPad képernyőjét!