Elérkezett a nap, amit amúgy már elég régóta vártam:
letanítottam az utolsó órámat a Wenlai középiskolában. Ez persze még nem
jelenti azt, hogy nem kell visszamennem párszor, ugyanis a vizsgaidőszak még
csak most kezdődik.
Maga az iskolai időbeosztás katasztrófa, pontosabban nem is
létezik olyan, hogy tanterv egy évre előre, Kínában az iskolák elég random
működnek. Kifogásoltam is ezt párszor, de képzelhetitek mennyire hatotta meg
őket. Az én szerződésem az iskolával olyan, hogy csak a letanított órákért
kapom meg az óradíjam. Ezzel alapjáraton nincs is probléma, azzal viszont igen,
hogy az utóbbi időben nem telt el hét, hogy ne mondtak volna le több órát is.
Mivel a május pont úgy jött ki, hogy 5 héten keresztül is tanítottam (volna),
ami az én esetemben 50 órát jelent, különböző hülye indokok miatt legalább 20
órámat is lemondták. Ez az 5000 yuanes keresetemhez képest 3000 yuan bevételhez
juttatott, ami nem teljesen mindegy (nagyjából 70ezer forinttal kevesebbet
kerestem így).
Persze nem kell engem félteni, azonnal szóvá is tettem a
főnökömnek, hogy azért az nem teljesen van rendben, hogy egyrészt pár nappal
(volt, hogy egy nappal) előre szóltak csak, hogy akkor most nem kell mennem,
másrészt egy-egy osztály között már akkora differencia volt, mert annyival
többet tanultunk az egyikkel, hogy képtelenség összeállítani még a vizsgájukat
is, hogy viszonylag egységes lehessen. Meg persze az a sok pénzkiesés. Így azt
a javaslatot tettem, hivatkozva a megbízhatóságomra és a lojalitásomra (ami
nagy dolog) az iskolával szemben, hogy vagy ne mondjanak le ennyi órát, vagy
emeljék meg az órabérem nem túl sokkal, de valamennyivel (kb.1000 forintos
emelést kértem, ami amúgy otthon soknak tűnhet, de itt nem az). Nagyjából egy
hétig bombáztam az smseimmel a főnököm, aki nem a sulihoz tartozik, de ő neki
kell intézni az ilyen dolgaimat, és sikerült elérnie valamit, ha nem is
pontosan azt, amit én akartam, de hasonlót. Nem nagyon értettem, hogy mit
magyarázott, mert a metrón voltam és elég rossz a vétel ott, de azt magyarázta,
hogy mivel a szerződésemben a 100 yuanes órabér van meghatározva, ezért nem
utalhatnak több pénzt csak így hirtelen, de évvégén (június 14.) még küldenek
valamivel több pénzt bónusz címen. Ez a pénzt a 130 yuanes órabér alapján lesz
kiszámlázva, mármint az a 30 yuanes különbözet összesítve májusra és júniusra
vonatkozóan. Legalábbis én ezt értettem.
Szóval a kínaiak megint tanúbizonyságot tettek a
gyökérségükről. Ezt most a tanterv nélküliségre értem. Persze ez abban az
iskolában is így van, ahol én tanulok. A tanárok attól még, hogy évek óta ott
tanítanak, soha semmivel nincsenek képben, nem tudják azokat a válaszokat, amik
gondolom minden évben felmerülnek és soha nem mondanak maguktól semmit, csak ha
kérdezzük őket. Rettenet.
Visszatérve az alap témához, én már mindent jól elterveztem
az évvégére. Kigondoltam, hogy milyen kérdések és feladatok legyenek a
vizsgában, egyfajta ütemtervet is csináltam, erre jött a szokásos feketeleves:
az egyik tanár közölte velem szerda késő délután (úgy, hogy kedden és szerdán
is volt órám), hogy jövő héten meg kell íratnom a teszteket a gyerekekkel, mert
az azutáni héten már megint kínai ünnep lesz… Persze nem volt semmi ismétlés,
néhány gyereknek még prezentálnia is kellett volna az általam hitt utolsó órán.
Aztán mondtam neki, hogy de ez egyáltalán nem igazságos a gyerekekkel szemben
és különben is miért most szólt, miért nem múlt héten. Erre mondja, hogy ő is
csak most tudta meg, és akármi van, a vizsgákat meg kell írni. Szóval aztán
csütörtökön elmondta, hogy még hány órám fog elmaradni ebben az utolsó két
hétben, majd azt is, hogy akkor holnapra hozzam el a vizsgalapot kinyomtatva,
hogy le tudják másolni 500 példányban. Szóval a tegnap estém elment azzal, hogy
gyártottam a feladatokat, nagyon jó volt…
Tehát, ha minden igaz, jövő héten megíratom a vizsgákat, amiket
tanulva a múlt féléves hibámból már kizárólag kvíz formájában csináltam meg,
aztán mivel elmarad egy nap tanítás (természetesen), ezért még a jövő hét utáni
héten is be kell mennem és aztán mindennek vége.
Azt, hogy mindezért a végén mennyi pénz fog járni fogalmam
sincs, jelenleg ott tartok, hogy a repülőjegyre fussa, hogy haza tudjak jönni
majd, a többi mellékes. Már egyszer nekiestem annak, hogy leírjam milyen az
iskola, ahol tanítok, de majd egy másik posztban kicsit részletezem, hogy mit
tanítottam ebben az évben a gyerekeknek, meg hogy milyen furcsaságok vannak
itt, amik otthon nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése