Végre egy bejegyzés

Húú, már arra sem emlékszem, hogy mikor írtam utoljára, ezért egy bocsánatkérés is kijár az olvasóknak…

Érdekesen telik az élet itt Kínában, egyrészről rutinszerűek már a mindennapok, másrészről mindig van valami, ami miatt a hetek mégis különböznek egymástól. Kezdjük ott, hogy hétköznapokon mindennap 8-kor már suli van. Attól függetlenül, hogy mindennap meg kell szenvednünk a felkeléssel, még mindig nem tudunk hozzászokni. A bajt tetézi, hogy már olyan rég volt szünetünk is, hogy a hétvége sem mindig elég ahhoz, hogy kipihenjük magunkat rendesen. Valami mindig van, amiért vagy korán kell kelni, vagy későn megyünk aludni és emiatt nem tudjuk utolérni magunkat sosem.

Múlt héten például a legelső héten megismert magyar lánynak volt a búcsú bulija, mert ma már ment haza, mert ő csak 4 hónapra jött Sanghajba. A buli első fele nagyon jól sikerült, néhány kínai, egy dán és még egy másik magyar srác társaságában játszottunk egy tök jó játékot, aminek nem tudom, hogy van-e neve, de nem is fontos, a lényeg, hogy mindenki nagyon jól érezte magát. Miután mindenki kellően jól volt már, elindultunk egy olyan szórakozóhelyre, ami állítólag a világ egyik legjobb diszkója, de őszintén szólva én nem voltam elájulva annyira. Az alapszituáció az volt, hogy éjjel 2-kor várnunk kellett arra, hogy bemehessünk, pedig a nevünk regisztrálva volt a vendéglistára (ezt előzetesen kell megtenni a honlapjukon, és ha valaki regisztrál, akkor ingyen mehet be, amúgy esélytelen bejutni). A következő az volt, hogy egy kordonnal elkerített helyen vártuk a sorunkat, és csak néztük, hogyan szállingózik ki egy csomó ember (nagyrészt külföldi) a helyről. Viszont amikor megláttam, hogy két kicsit sem attraktív középkorú pasi bemehet, de mi még mindig nem, akkor odamentem a biztiőrhöz és számon kértem rajta, hogy mégis hogy történhet meg az, hogy két nálam sokkal rondább ember ilyen könnyen bemehet (amúgy láttam, hogy ők is pitiztek ott valakinek amúgy). Aztán mondta, hogy ők VIP tagok és ezért mehetnek be. Gondoltam ezt az információt a javunkra is fordíthatom, így nagy érdeklődést kezdtem el mutatni afelé, hogy mégis hogyan lehet valaki VIP tag. Kaptam egy brosúrát, amiben az állt, hogy (mindössze) 6500 yuanért éves VIP tag lehet az ember és ez magába foglalja a szabadon ki-bemászkálást, hozhat az ember magával plusz 10 főt és szülinapjára egy üveg Dom Perignon pezsgőt kap. A hülyének is megéri, hát még nekem… Szóval miután megállapítottam jó hangosan, hogy ez nem is olyan sok pénz, megkérdeztem, hogy lehet-e kártyával fizetni és egyébként hol lehet regisztrálni, mire a biztonsági őr nagyon készségesen a pult felé irányított és odaadta a névjegykártyáját, amin a személyes elérhetőségei voltak feltüntetve. Mondtam neki, hogy ácsi, előbb le kell ellenőriznem a helyet, azért ennyi pénzt nem fizet ki az ember csak úgy, anélkül, hogy tudná, hogy mit kap. Nem telt bele 1-2 perc, már be is engedtek minket. Talán a meggyőző színészi teljesítményem, talán a megfelelő mennyiségű ember lelépése hozta meg a szerencsénket, de végre feljutottunk. A többiek azzal ámítottak minket (Patrikot és engem), hogy ezen a helyen még cápák is vannak egy nagy akváriumban. Nos, ezek a cápák kb. 70-80 centisek voltak, az igaz, hogy egy bazi nagy akváriumban úszkáltak, viszont nagyon bénán lett kivitelezve az egész. Az akváriumban egy árva tengeri moszat sem volt, csak azok a szerencsétlen cápák úszkáltak fel-alá. A helyen egyébként hering-party volt, alig lehetett mozdulni a sok külföldi részeg sznobtól, és ugyebár Kínában nincs megtiltva, hogy benti helyeken lehessen dohányozni, így jó füstös az egész. A zene is elég gagyi volt és a piák is 100 yuantől kezdődtek (természetesen egy pohár). Az osztálytársam mesélte, hogy amikor ő volt ott, akkor vettek egy üveg vodkát bent és 1700yuanjük bánta végül… Szóval miután nem volt egyetlen okunk sem arra, hogy maradjunk, nagyjából 10 perces ott tartózkodás után Patrikkal haza is mentünk. Ja, és a slusszpoén az, hogy ha az ember VIP tag, akkor is sorban kell állnia a ruhatárnál, mert bár van külön nekik fenntartott sor, viszont olyan sokan vannak, hogy kb. többet kell várniuk ott, mint a normál sorban.

Olyan éjjel 3 körül haza is érkeztünk, utána a füst miatt kénytelenek voltunk mindketten lezuhanyozni, majd 4-kor már sikerült is ágyba kerülnünk.

Másnap délre hivatalosak voltunk az egyik osztálytársamhoz, mert kitaláltuk, hogy egy kis karácsonyi hangulatot teremtünk, és sütünk sütiket, jókat eszünk meg ilyesmi. Képzelhetitek mennyire kivoltunk az előző esti kiruccanás után, sikerült jól el is késni, mert két másik osztálytársammal mentünk taxival a barátnőmhöz. Mikor megérkeztünk, nagy örömben volt részünk: az asztal jól meg volt pakolva sajtokkal, felvágottakkal, frissen sütött zsemlével és omlettel. Ez tulajdonképpen egy Sunday Brunch volt. Mindenki jól belakmározott és utána készültünk a sütögetésre. Találtam egy jó kis mézeskalács receptet a neten és a barátnőmmel már előző nap megcsináltattam a tésztáját, mert elvileg pihentetni kell egy napig. Annak ellenére, hogy nem akartunk túl sokat csinálni, így is lett vagy 5 tepsinyi, de nagyon finom lett. Csináltam tojásból és cukorból díszítőt és mindenféle színből lehetett válogatni. Az eredmény itt látható (abból, ami megmaradt).

Csináltam Eszterházy krémet is, amit a barátaimnak csak vanília krémként adtam elő, ezt ők úgysem értenék meg… Ezen kívül csináltam csoki krémet is, olyat, amilyet múltkor a tortába. Ekkor már jó pár óra eltelt én pedig küzdöttem a fáradtság ellen. Megittam vagy 3 (talán 4) kávét is, de ez azt a típusú fáradtságot okozta, amikor az agyam még úgy, ahogy éber volt, de a testem már nagyon fáradt. Így aztán nem is csináltam piskótát, de mondtam a többieknek, hogy egyenek csak a krémből. A gond az volt, hogy mindenki egész nap folyamatosan csak evett, így elég sok megmaradt. Patrik egyébként egész jól átvészelte a napot a kanapén, a barátnőm férjével xboxozott, vagy kockult a gépén vagy a telefonján, de a nap nagy részét így is félig fekve töltötte. (P: Azért hangsúlyoznám, hogy nem voltam antiszoc, de nem ám! Tényleg elég sokat kellett pihiznem mert nem bírtam már a gyűrődést, de jól éreztem magam meg azért próbáltam előhozni a rejtett energiákat… :) )

A találkozó egyébként olyan jól sikerült, hogy Sozan (a barátnőm) férje, akivel a társaság nagy része most találkozott először, előállt azzal az ötlettel, hogy mi lenne, ha 24-én is összejönne a csapat és játszanánk, kajálnánk, egyszóval jól éreznénk magunkat. Ennek én személy szerint nagyon megörültem, mert tudtam, hogy máskülönben a koliszoba marad csak és hát azért annyira nem érzem itt jól magam… Az a hely viszont nagyon kellemes, vannak vendégszobák is, úgy hogy ott is tudunk aludni és nem utolsó sorban a társaság is nagyon jó. Szerencsére Patrik is nagyon jól érezte magát, így nem is volt kérdés, hogy elfogadjuk a meghívást. Az otthoniakat megnyugtatom, ott is van net és visszük Patrik gépét, tehát a karácsonyi skype sem fog elmaradni. :)

Nagyon örülök annak, hogy ha már nem tudok a családommal lenni Szenteste, azért mégis jó helyen leszünk Patrikkal, olyan emberekkel, akikkel jól érezzük magunkat. Mára ennyi, aztán van még beszámolni való bőven, igyekszem/igyekszünk összeszedni magunkat.