Az ünnepek Kínában

Régóta adósok voltunk már ezzel a bejegyzéssel, és most végre rá is vettem magam, hogy leírjam, hogy itt Kínában, hogy s mint mennek a dolgok Karácsony és Újév környékén. Igazán lényegre törően leírva: sehogy. Ennek az az oka, hogy elég kevés a keresztény, és számukra a karácsony mindössze egy jó marketingfogás, hogy ’kedvezményesen’ rásózzanak az emberekre mindenféle vackot. A karácsonyfák minden üzlet elé ki vannak téve, mit ne mondjak egyik szebb, mint a másik… Borzalmas nyugati karácsonyi dalokat játszanak az áruházakban, az eladók Mikulás sapkát húznak a fejükre, de az igazi karácsonyi hangulatot ez se hozza meg az embernek. Pedig a kínaiak aztán tényleg mindent beleadnak… :D

A mi karácsonyunk hál’ istennek nem a koli 4 fala között telt, hanem az egyik osztálytársam látott vendégül minket és még egy másik lányt. Ez az osztálytársam a német csaj, akinél múltkor a sütit sütöttük meg a tortát. A menü ünnepi pizza volt, a német barátnőm csinált még instant sajttortát, de ezen kívül volt még egy csomó rágcsálni való meg süti. A barátnőm férje és Patrik voltak az ügyeletes koktél-keverők, úgy hogy szerencsére ebben sem volt hiány.

Játszottunk Xbox Kinecten, először fiúk a lányok ellen, aztán egyéni, és hát az a helyzet, hogy nem tagadhatom le Wii-s múltamat, elég sok játékban én (Lilla) kerültem ki győztesnek. J

Mivel Szenteste volt, ezért felkészültünk és vittük Patrik laptopját, hogy tudjunk beszélni a családdal. Azért nem mondom, hogy nem tört rám a honvágy erősebben, mint ahogyan szokott.

Az este elég hosszúra nyúlt, mivel játszottunk egy Activityhez hasonló játékot, viszont mindenki nagyon jól érezte magát. Mivel a barátnőmék lakásában elég sok hely van, ezért ott aludtunk náluk. Jó volt végre egy normális méretű ágyon, egy csendes, hangos szomszédoktól mentes szobában aludni. Kb. délig senki sem tért magához. Utána tartottunk egy jó kis Sunday Brunch-ot, sajttal, zsömlével és minden egyéb finomsággal megtoldva. Annyira nem siettünk haza, így elkezdtünk házimozizni négyen (mert a mongol osztálytársamnak haza kellett mennie), és először megnéztünk egy filmet, aztán egy másikat, és hirtelen 9 óra lett. Nekem meg közben eszembe jutott, hogy másnap dolgoznom kell, és még nem volt meg az óratervem sem, így rávettük magunkat a távozásra.

Ha úgy vesszük az én sulim még egészen méltányos volt, ha azt nézzük, hogy a december 25-ét megadta karácsonyi szünetnek, Patriknál viszont ezzel nem nagyon foglalkoztak, sőt egy-egy osztálytársa már azon is csodálkozott, hogy karácsony napján filmnézés legyen a látástól-vakulásig tanulás helyett. Ezek után nem is volt kérdés, hogy Patrik suliba menjen vagy szabadnapot vegyen ki.

Karácsony és szilveszter között nem volt szünet, ugyanis itt az újév sem olyan fontos az embereknek, mint nálunk. Persze ők is ünneplik, van tűzijáték lézer show-val, minden szórakozóhely nyitva van, a belépési díj nagyjából a duplája az eredeti árnak, az asztalfoglalásról már nem is beszélve, no meg persze időtől függetlenül lehetetlen taxit fogni. Szilveszter előtt már megbeszéltem az amerikai kollégámmal, hogy néhányan elmegyünk majd vacsizni valami normálisabb étterembe, utána kimegyünk a folyópartra megnézni a tűzijátékot. Ebből aztán nem lett semmi, ugyanis a kollegámnak volt valami gond a térdeivel és lábra sem tudott állni, így sztornóztuk az egészet. Az osztálytársaimnak mind meg volt már a programja, csak mi maradtunk Patrikkal program nélkül. 30-án este volt egy kis világvége hangulatom, mert nem akartam itt a koliban köszönteni az újévet, bármennyire is költségkímélő lett volna. Aztán támadt egy ötletem próba-szerencse alapon. Rákerestem a GloLondon nevű étteremre az interneten, aminek tudtam, hogy két magyar pasi a menedzsere, sőt, az egyiket közvetve is ismertem, mert bár személyesen nem találkoztunk még, de néhány hónapja már beszéltünk telefonon. Ez a hely egyébként egy háromemeletes épület, ahol mindegyik emeleten más dolog van, a földszinten pékség van angol reggelivel, az elsőn egy grill bár, a másodikon egy lounge bár és a harmadikon egy barbecue terasz, ami csak akkor van nyitva, amikor jó idő van. Én a bárba foglaltam asztalt, mert van egy ilyen speciális ajánlat, hogy (mindössze) 198 yuanért két pizzát és egy üveg bort lehet rendelni. Gondoltam majd ez lesz a vacsora, utána meg, ha jól érezzük magunkat és jó a hely, akkor ott maradhatunk szilveszterezni is.

Amikor megérkeztünk és mondtam a nevemet, hogy van foglalásunk, a pincérek csak néztek értetlenül, hogy a nevünk nincs is a listán. Még mielőtt felment volna bennem a pumpa, megkérdeztem a pincért, hogy ugye magyarok a menedzserek itt, mert amúgy mi is magyarok vagyunk, és én speciel ismerem is az egyiket. Szerencsénk volt, mert pont akkor jöttek ki mindketten az irodájukból, úgyhogy egyből kaptam az alkalmon és bemutatkoztam. Úgy tűnt, hogy örültek nekünk, mert egyből leülhettünk az egyik asztalhoz, kérdezték mit kérünk, stb. Mondtuk, hogy azt a pizzás ajánlatot kipróbálnánk, aztán kiderült, hogy pont 31-én nem érvényes, mert aznap valami szilveszteri akció volt a pezsgőkre. Viszont már mondta is az egyik srác (Tibor), hogy ne aggódjunk, megoldják. Meg is oldották, nem sokkal később már meg is kaptuk a pizzákat és a bort. Addig mindketten odaültek hozzánk és beszélgettünk róla, hogy ki honnan jött, miért van itt, meg ilyesmik. Szerintem tényleg nagyon örültek neki, hogy végre magyarul kibeszélhetik magukból azt, amit általában egymásnak tudnak csak elmondani. Mondanom sem kell, a főnökökkel egy asztalnál ülni némi privilégiummal jár: egy percig sem hagyták, hogy szomjasak maradjunk.

Közeledve az éjfélhez, egyre több ember lett a bárban, ahol addigra már egy dj is megjelent és csinálta a zenét. Mint kiderült, szilveszterkor nem csak a speciális ajánlat más, de az asztalfoglalás sincs ingyen. Ezen a helyen egy kanapés asztal 6000yuanbe került, és bár mi nem olyan helyen ültünk, valószínűleg az is pár ezer yuanbe került volna normál esetben. Nekünk szerencsére nem számoltak fel semmit ezért. Viszonylag sok külföldi volt, főleg (hülye) angolok (angol hülyék), azokból sem a fiatalabb korosztály, hanem ilyen 50-55 és a halál közöttiek. Kínaiak is voltak azért.

Egyébként a buli egészen jó volt, ahogyan már említettem, nem maradtunk szomjasak, ezért jó pár mojito koktél, bor, pezsgő és még néhány feles volt a felelős, na meg a vendéglátóink. Amikor már úgy éreztem, hogy nekem elég volt az ivásból, akkor inkább elmentem táncolni. Volt egy momentum, amikor arra eszméltem, hogy a ’We found love’ című dalra ugrálok, közben az egyik kezemmel egy öregebb angol nő kezét fogom, a másikkal egy 40-es kínai kezét és önfeledten énekelünk. Nem egy mindennapi buli volt ez. Viszont a dj mintha csak tudta volna, hogy otthon a barátnőimmel hogyan szoktunk bulizni: a 90-es évek legnagyobb slágereit kb. végig játszotta… Ez egy bizonyos szint vagy idő után már teljesen elfogadható, a gond viszont az volt, hogy nagyjából csak ilyen zenék mentek, kivéve, ha mi kértünk valami modernebbet. Persze így sincs okom a panaszra. Amíg én táncoltam, Patrik hősiesen állta a feleseket, mert ugye az ő mottója ez: „Ami ingyen van, azt el kell fogadni.”. Remélem az este után kétszer is meggondolja, hogy mikor kell elfogadni és mikor nem… :D

Fogalmam sincs, hogy mikor indultunk haza, mindketten túl jól voltunk már ahhoz, hogy ilyen részletkérdésekkel foglalkozzunk. Nem akartam félreértésbe bonyolódni, ezért távozás előtt kikértem a számlát, és nagyjából annyi volt, amennyire számítottam. Még szerencse, hogy aznap kaptam fizetést amúgy, így legalább nem foglalkoztam annyira az összeggel. Mondjuk még így is feleannyit sem fizettünk szerintem, mint amennyit megittunk, szóval tényleg egy rossz szavunk nem lehet. Mikor kiértünk az utcára, következett a hajsza a taxisokért. Bár utólag visszagondolva egyáltalán nem volt jó ötlet az, amit csináltunk, de végül is egyben vagyunk még és egy kis pénzt is spóroltunk, nem beszélve arról, hogy Patrik már eléggé nem volt jól és muszáj volt megragadni minden lehetőséget a hazajutásunk érdekében. Szóval beültünk egy önjelölt taxishoz, aki felajánlotta, hogy 60 yuanért hazavisz minket, ami igencsak méltányos ár, általában 85 yuan alsóhangon, egy normál hétköznapon is arról a környékről taxival hazakeveredni, hát még szilveszterkor. Ahogy írtam, a felelőtlen fuvarválasztástól függetlenül épségben hazaértünk, mindenki boldog volt a jó üzlet miatt, de lehet, hogy a sofőr később mégsem, amikor észrevette, hogy Patriknak köszönhetően el kell vinnie a mosodába a kocsit. (P: Nyugi, csak kívülről lett balesetes a verda, nem vagyok én állat! ;) )

Másnap semmi egyébre nem voltunk képesek, csak filmet nézni és kaját rendelni. Viszont nekem ez is tetszett, főleg azért, mert nem egyedül az elseje volt szünnap. Ez azért volt, mert a kínaiak össze-vissza variálták itt a szabadnapokat. Egy kínainak az újévi szünet így nézett ki: 31-e munkanap, 1.,2.,3. szabadnap, 4.,5.,6 (igen, szombat és vasárnap is) munkanap, és onnantól megint minden rendesen munkanap. Itt nem okoz problémát egész hétvégéket kijelölni munkanapnak. A suliban viszont, ahol tanulok, ott 31-e és elseje volt a szünet, másodikától pedig már tanítás, viszont így hétvégén nem kellett bemenni. Mivel 31-én is tanítottam, ezért úgy jött ki, hogy csak elsején nem kellett semmit csinálnom. Ez egy kicsit megviselt mondjuk.

És hogy azóta mi van velünk? Én túl vagyok 4 vizsgán, hétfőn volt kettő, aztán kedden is. Hétfőn volt az alap kínai, annyira nem volt könnyű, főleg, hogy a hétvégi variálás miatt még csak nem is volt olyan sok időm készülni rá, viszont a karakteres nem volt vészes, abból 90 pontot értem el (a százból). Kedden volt a hallgatós vizsga, ami egy katasztrófa volt. Amúgy sem vagyok oda a tanárért, mert szerintem teljesen alkalmatlan kínai tanításra, de az amit tegnap művelt, az kritikán aluli volt. Kezdve ott, hogy nem hangfelvételt hallgattunk, hanem behívta a suli portását, hogy olvasson fel egy szöveget, már kellően felperzselte a kedélyeket az osztályban. Ennek az volt az oka, hogy egy átlagos sanghaji ember kiejtése nagyon különböző attól a kínaitól, amit mi tanulunk. Erre még rátett egy lapáttal az, hogy nagyon gyorsan is olvasott a csávó. A tanár közben meg hozta a szokásos idegbeteg formáját, és ahol tudott, keresztbe tett a diákoknak. Például volt, hogy a kérdést csak egyszer mondta el, és mikor kérdeztük, hogy mi volt az, akkor nem volt hajlandó elismételni, leírva meg persze nem volt. Meg volt, hogy fogta magát és a vizsga közepén kiment a teremből… Na mindegy, én csak abban reménykedem, hogy következő félévben nem fog minket tanítani, mert ha már meglátom a hideg ráz. A negyedik vizsgám ’beszélt’ kínai volt, ez olyan óra, hogy inkább a beszélt nyelvet tanuljuk, meg ilyen kifejezéseket, na ez a tanár már ezerszer jobb, mint az előző. Rendben ment a vizsga, nem tudom, hogy hány pontot kaptam, de szerintem kiderül a napokban ez is. Mostantól semmi dolgom nincs már egyébként, a nyelvvizsgámért majd még el kell mennem valamikor a következő hetekben, de a suli most egy bő másfél hónapra megszűnt számomra.

Ami meg a tanítást illeti, szintén befejeződött a szünet végéig, viszont sajnos addig még nagyon nagyon sok dolgom lesz. Most már főleg nem érzek együtt néhány volt tanárommal, akik azzal jöttek régen, hogy a ’másik két osztálynak is kellett javítanom a dolgozatait, ezért a tietekre már nem jutott időm’. Az, ami nekik otthon három osztály, az nekem itt csak kettő (P: és összesen 10 osztálya van, ha valaki esetleg nem emlékezne – olyan 450 diák). Szerencsére Patrik is segít nekem, de sajnos úgy tűnik, hogy ez egyáltalán nem olyan egyszerű, mint amilyennek én kezdetben gondoltam. Mostantól csak tesztes dogákat csinálok, az tuti!!!!!!!!!