Valami más kezdete...

Azt hiszem nem érte meglepetés azokat, akik kicsit is ismernek, mikor megtudták, hogy megyek Kínába, hiszen a kínai nyelvvel és kultúrával kapcsolatos elkötelezettségemet nem titkolom túlzottan. De mivel nem mindenki ismeri a történetem, vagy nem teljes egészében, ezért ezt a bejegyzést a kezdeteknek szentelem most.

Kezdjük a legeslegelején, vagyis azzal, hogy miért pont Ázsia, és miért pont a kínaiak. Nos viccesnek tűnhet, de nekem nem konkrétan Kínával kezdődött minden, hanem Tajvannal. Emlékszem, amikor az általános iskolában ötödikes koromban földrajz órán a Világ térképet lapozgatva megpillantottam Tajvan szigetét és azon gondolkodtam, hogy vajon milyen emberek élhetnek ott. És miután nem tudtam elképzelni sem, nyugtáztam magamban, hogy valószínűleg ez az a hely, ahova soha nem fogok eljutni. 

Talán a sors akarta így vagy tényleg léteznek véletlenek, de úgy alakult, hogy miután leérettségiztem és már réges-rég beadtam a jelentkezésem a BGF Külkerre, jött egy lehetőség, hogy Tajvanon tanuljak ösztöndíjjal 4 évig. Mivel már régóta vágyam volt, hogy külföldön tanuljak, Tajvan pedig egyébként is különleges helyen volt a 'listámon', ezért szinte gondolkodás nélkül menni akartam. Arról a kalandomról írtam már blogot, nem is szeretnék belemenni a részletekbe, mindenesetre nem úgy végződött, ahogyan kellett volna, és kb. 7 hónap után hazajöttem.

Mivel a Külkeren passziváltam, ezért egyből elkezdhettem a sulit szeptembertől felvételi nélkül, és mint kiderült, a fősulin volt Távol-Keleti tanszék is, tehát kínai tanulmányaimat is folytathattam. Csináltam a sulit rendben, közben tanultam serényen a kínait is és gondosan ügyeltem arra, hogy ha majd eljön az ideje, akkor én is a kínai ösztöndíjasok között legyek. Ahhoz viszont ragaszkodtam, hogy az egy év 'kiesés' után minél előbb elvégezzem a sulit, és mire Kínába kijutok, már ne hagyjak semmilyen tanulnivalót magam után. Szerencsére sikerült minden a terv szerint, és ebben az évben egyenes úton haladtam a diplomám felé is, hiszen mind a szakmai gyakot, mind a szakdogámat megcsináltam és a kreditjeimmel sem volt semmi probléma, ezen kívül az ösztöndíjat is megkaptam. Az ösztöndíj beadásakor persze fogalmam sem volt arról, hogy még egy Patrikot is kapok mellé, úgy hogy ő csak hab a tortán volt. Persze az izgulás, amíg kiderült, hogy megkapja-e ő is az ösztöndíjat vagy sem, kb. 5 évet öregített rajtam, de végül minden jól alakult. 

Ezután elkezdtünk ábrándozni arról, hogy majd milyen jó lesz ott nekünk kint együtt és mi mindent fogunk majd csinálni, és hogy hova fogunk utazni. Júniusban lediplomáztam még, és utána már tényleg csak Kínára koncentráltunk, na meg persze vártuk a visszaigazolásokat az egyetemektől, hogy kit hova vettek akkor fel. 

Azóta kiderült már ez is, és épp nagy ügyintézésekbe kezdtünk, de ez már egy másik blog bejegyzés témája... :)