Túl vagyok az első iskolai tanításomon. Mit mondjak, a
kezdeti lelkesedés után egy kicsit visszaszálltam a földre. Eléggé mások a
tanítási viszonyok itt Magyarországhoz képest. Vegyük például azt, hogy itt egy
átlagos osztályban nem 28-32 ember van, hanem 45-50!!! Ezek után talán
tapasztalt tanároknak nem kell magyaráznom, hogy lehetetlen normálisan
tanítani. A gyerekek nem párosával ülnek, hanem mindenki külön padban, viszont
a létszámhoz képest a terem kicsi, és kb. 30 centi választja el őket egymástól.
Fogalmam sincs, hogy van-e ülés sorrend, de nekem úgy tűnt, hogy nincs, mivel a
legrosszabb (fiú) gyerekek ülnek hátul és folyamatosan be nem áll a szájuk.
Mivel már az elején felhívták rá a figyelmem a tanárok, hogy
előfordul, hogy rendetlenkednek a gyerekek, ezért nyugodtan legyek velük
szigorú. Azért arra mégsem számítottam, hogy ennyire rosszak lennének. Inkább
kezdem a legelejéről, hogy hogyan zajlott ez az egész.
Ugye 10 8. osztály van, és az elsővel kezdtem. Terry, az
ausztrál tanár mondta, hogy ne aggódjak, nem lesz semmi para, csak tartsam meg
az órát és ne foglalkozzak a rendetlenkedőkkel. Otthon már előre megcsináltam
az óratervet, ahol szinte már az első mondat az volt, hogy ’Tiszteld a tanárod
és az osztálytársaid!’. Kérdeztem tőlük, hogy szerintük mire lesz jó ez az óra,
mit szeretnének csinálni majd az órán (csak hogy nagyjából tudjam, hogy milyen
témák érdeklik őket), és azt is, hogy mit fognak tenni azért, hogy jól menjen
az óra. Ami a meglepő, hogy bár ez az osztály volt a háromból a legrosszabb,
mégis ők tudtak a legjobban reagálni a kérdésekre. Úgy értem, hogy látszott,
hogy használják is az eszüket. Miután tisztáztuk a büntetéseket és a
követelményeket is, utána egy bemutatkozós játékot játszottunk. Felrajzoltam 5
dolgot a táblára, és ki kellett találniuk, hogy mi az az öt dolog, és hogy
miért rajzoltam fel őket. Olyan dolgokat rajzoltam fel, amik fontosak nekem,
vagy jellemeznek engem. Ezután nekik is kellett 5 dolgot rajzolniuk és ők is
mondtak pár dolgot róluk. Ezzel egyrészt még többet megtudhattam arról, hogy mi
érdekli őket, másrészt kíváncsi is voltam, hogy mi foglalkoztatja ezeket a
kölköket. Mind a három osztályban eléggé hasonló válaszok születtek:
egyértelművé vált, hogy hatalmas kockák, a videójáték majdnem minden gyerek
papírján ott volt. A szüleiket vagy családjukat is sokan megemlítették. Ezen kívül
többször elhangzott a pénz, az egészség és a barátok is. Többen írták a ’mobiltelefont’,
mint nagyon fontos dolog az életükben, amit elég furának tartottam, mert aztán
kérdeztem, hogy tud-e valamilyen márkát mondani, és a legtöbbje nem tudott…
Ez egy ilyen nagyon egyszerű szociológiai kutatásnak is
elment volna. Rátérve a viselkedésükre bővebben: az első osztály nagyon elvette
a kedvem, azt hiszem, ott sokkal jobban be kell keményítenem. A második osztály
már jobb volt, ez a 7-es csoport volt. Ott még voltak rendetlenkedők, meg
hangoskodtak picit, de már sokkal jobban együttműködtek velem. A 4-es csoport
viszont nagyon feldobta a hangulatom, ők ezerszer jobbak voltak az elsőhöz
képest. Csendben voltak, dolgoztak, viszont sokkal nehezebben ment nekik a
józan paraszti ésszel való gondolkodás. Furcsálltam is, de gondolom azért is
ilyen fegyelmezettek, mert inkább követik a szabályokat és kevésbé használják
az eszüket.
Volt néhány érdekes dolog. A második órám előtt egy
hangosbemondóból szólt ilyen nyugtató zene, meg egy női hang beszélt közben. A
gyerekek meg ültek a helyükén és masszírozták a fejüket. Elég fura volt,
gondolom a nő adta az instrukciókat, a gyerekek meg csinálták a feladatot.
Mondjuk lehet, hogy valami relaxációs akármi ez, biztos jó valamire. Aztán a
második és a harmadik osztályba, amikor beléptem, minden gyerek elkezdett
huhogni meg tapsolni, látszott, hogy teljes extázisban vannak. Elég vicces
volt. Ennél már csak az volt a viccesebb, amikor a bemutatkozós feladatnál
felrajzoltam egy könyvet és kínaiul ráírtam, hogy kínai könyv, na, akkor
teljesen magukon kívül voltak és tapsoltak, hogy egy fehér ember kínaiul ír… :D
Ma is megyek 3 órát leadni, kíváncsi vagyok, hogy a mostani
osztályok milyenek lesznek. Annyira nem vagyok kiakadva a viselkedésüktől, mert
nekem az a dolgom, hogy leadjam az órát, és az ausztrál pasi mondta, hogy úgyis
mindig lesz valaki, aki unja vagy rendetlenkedik, azt viszont ne vegyem
magamra. Ami azt illeti, egy ekkora fős osztálytól nem is várhatok többet. De
azért igyekszem így is jól csinálni.
A mai napon lesz még egy sanghaji magyar találkozó,
mindenki, aki magyar és itt van, szívesen látják, bár az átlag korosztály bőven
30 felett lesz, de megbeszéltük a fiatalabbakkal, hogy azért elnézünk.
Ja és még valami! Ma volt két vizsgám is, a nehezebbik
94%-os lett, amivel nem vagyok maradéktalanul elégedett, de még mindig 90%
fölött van legalább. A másodiknak nem tudom még az eredményét. Hétfőn lesz egy
szóbeli is, aminek tegnap kellett volna lennie, csak a tanár elhúzta az időt,
így most pont nálam szakadt meg a sor és én fogok kezdeni hétfőn. Annyira nem
bánom, mert így hétvégén még tudok készülni.
Az aggódóknak pedig egy jó hír a végére: beüzemeltük a
légkondit, hogy fűtsön, és remekül működik! Most már biztos, hogy nem fogunk
megfagyni, ha jönnek a nagy hidegek. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése