Semmi sem állhat az utamba, ha tortakészítésről van szó…

Aki kicsit is ismer, tudhatja rólam, hogy nagyon szeretek tortát készíteni. Maga a sütés részét kevésbé preferálom, a díszítést viszont annál inkább. Ha a barátaimnak szülinapja van, akkor szíves-örömest csinálok nekik egyedi tortákat. És hát mivel itt Kínában is lett egy csomó új barátom, akik többnyire az osztálytársaim, ezért lehetőségem nyílt őket is megörvendeztetni a sütimmel.

Az egész ott kezdődött, hogy egyszer az egyik lánynak az osztályból szülinapja volt, és egy másik csaj vett neki egy tortát 600 yuanért (21.000 FT!!!). A torta külsőre nagyon szép volt, viszont semmi íze nem volt, hiszen csak tejszínhabból és piskótából állt az egész. Nem volt valami nagy kulináris élmény, és örömmel nyugtáztam, hogy eljön majd egyszer az én időm is, és akkor majd mindenki megtudja milyen egy igazi torta! Persze nem voltam ennyire biztos abban, hogy tényleg meg tudom mutatni, mert itt Kínában egyáltalán nem elterjedt az, hogy az otthonokban legyen egyáltalán sütő. Legalábbis az olyan méretű, amilyen nálunk szokott lenni, olyan nem. És bár legtöbben az osztályból nem koleszosok, még náluk sincs sütő. Viszont a nagyon jó környéken lakó német-afgán csajnál van.

Így aztán a kubai és a török csajnak csináltunk együtt tortát. Én megkerestem a hozzávalókat a külföldieknek létrehozott Cityshop nevű bolt honlapján, a német lány megvette őket és tervezgettük, hogy milyen jó lesz majd a tortasütés. Aztán rájöttünk, hogy egy torta valószínűleg nem lesz elég 30 valahány embernek, úgy hogy akkor már egyből két tortát is csinálhatnánk. Aztán eszünkbe jutott, hogy amúgy nem is egy szülinapos lesz, szóval akkor két legyet üthetünk egy csapásra, ha a török lánynak csinálnánk a másik tortát.

Múlt hét kedden át is mentünk hárman a német csajhoz, a másik két osztálytársam a mongol lány volt meg a spanyol csávó. Meg kell mondjam, nagyon jól asszisztáltak, habár a söriváson és a boltba menetelen kívül mondjuk nem sokat csináltak. Elég vicces volt, mert végig többes számban beszéltek és kérdezgettek, például: „Szükségünk van valamire a boltból?” Ezzel is erősítették a csoport-tudatot. A német csaj jól meg is fogalmazta később az eseményt: „Ez csapatmunka volt. Mi voltunk a csapat, Lilla pedig dolgozott.” .

A piskótakészítés még mindig mumus, egyszerűen sehogy sem akart sikerül. Ha a hiba okára rá akarnék jönni, valószínűleg valami nagyon apró momentum lehetett állandóan a probléma, ugyanis négyszer kellett elkezdenem csinálni. Az elsőben olyan tojások voltak, amik egy fürjtojásnál valamivel voltak csak nagyobbak és a sárgájuk durván neon színű volt. Ebből mondjuk többet használtam fel a méretük miatt, de a piskóta csak fele akkora lett, mint kellett volna lennie. A következőbe már vettünk rendes méretű tojásokat, de az is csak fele akkora lett. Ebből lett egy torta alap. A harmadik piskóta már valamivel jobb lett, mert csak 2/3 akkora lett, így a következő alapot már csak 3 tojásból csináltam és így lett még egy tortaalapunk. Kicsit időigényes volt, de jól elvoltunk közben. Na meg a német csaj külön vetetett a férjével egy iszonyúan profi robotgépet, aminek az árát alig merte kinyögni. 6500 yuan volt!!! Gyors fejszámolók már a fejükhöz kaptak, a lassúaknak pedig az ár forintban: 227.500 Ft. Bár szabadkozott utána, hogy ez Európában sokkal olcsóbb, nos én utánanéztem, és otthon 245.000 Ft egy ilyen.

Mindenesetre a krém nagyon jól sikerült, tettem bele egy pici rumot, amit persze tekintettel a muszlimokra nem árultunk el később az osztályban. Ezen kívül volt még egy kis mandula is, a tortaalap egyébként ilyen diós piskóta volt. A torta tetejére vettünk ilyen nagyon brutális rózsaszín kristálycukrot, meg ilyen kis színes csillagokat és azzal dekoráltam ki a két tortát. A végeredmény ez lett:

Ez egy 'S' betű akar lenni, mert a szülinapos neve Sheila,
mellette pedig kínai karakterekkel: 30

Huliya tortája (ki lett adva, hogy nem lehet annyira szép, mint Sheilájé...)

A két szülinapos

A legtöbb embernek ízlett, ahogy észrevettem, csak sajnos akkor kezdtek el picsogni, amikor a német csaj beszedte a torta árát, ami egyébként figyelembe véve azt, hogy két torta volt, nem is volt drága. Ja mert amúgy az a szokás nálunk, hogy ha valakinek szülinapja van, annak veszünk tortát. Minden egyes alkalommal. 300 yuan alatt nem nagyon lehet megúszni egy tortát, ami a hiányzók miatt legtöbbször azt eredményezi, hogy 15-20 yuant is ki kell fizetnünk fejenként. Azért ez elég sok, főleg, ha egy héten több szülinap is van. És a torták még csak nem is annyira finomak. Szóval azóta megbeszéltük, hogy így kb. 6-7-en akikkel nagyon jóban vagyunk, ha tortát szeretnénk sütni, akkor majd elmegyünk együtt a német csajhoz, és közösen (vagyis én) sütünk egy tortát. 

Ennyi fért bele mára, mi Patrikkal nyugovóra is térünk. Igyekszünk többet írni, téma lenne, csak sajnos idő és energia híján vagyunk inkább.