Az első munkanap

Lilla:

Örömmel jelenthetem be, hogy bizony mindkettőnknek meg volt Kínában az első munkanapja. Természetesen a tanulást is hivatás szintjén űztük, de ebben a bejegyzésben igazi munkáról lesz szó.

Patrik is majd leírja a történetét, de előbb én kezdem. Ahogyan az kiderült a korábbi írásokból is, már régóta próbálkoztunk angoltanári munkát szerezni, sajnos sikertelenül. Némi erős túlzásokba esés után újraírtam az önéletrajzomat és tulajdonképpen a nevemen kívül szinte már semmi sem lett igaz belőle. Ezek után is küldözgettem lelkesen az emaileket a hirdetésekre, de egy-két komolytalan híváson kívül még mindig nem történt semmi. Már kezdtem lemondani erről az egészről és azt tervezgettem, hogy a környéken egy kávézóban nyelvklubot alapítok, amiből megszedhetjük magunkat, de végül mégis rám mosolygott a szerencse egy 10 éves kislány képében. Végre sikerült egy angoltanári munkát szereznem, igaz, ez csak magánoktatás és hetente egyszer, de azért így is egész jó pénzért.

A munkát valószínűleg azért kaptam meg, mert félig kanadainak adtam ki magam és azt kamuztam az önéletrajzban, hogy Kanadában tanultam a középiskolában, és mondta a kislány apukája, hogy nyáron megy Zona (a tanítványom) Torontóba táborozni. Erre én lelkesen mondtam is, hogy akkor tanítok neki néhány dolgot a kanadai kultúráról… :) Fő a hitelesség! Ma volt a második alkalom, hogy tanítottam. A belvárosban egy kávézóban találkozunk és ott is tanítok szombatonként 2-től 4-ig. Azért két óra egyhuzamban elég durva a kislánynak és nekem is, de ez egy olyan dolog, hogy a szülő mondja meg, hogy mi hogy legyen én pedig alkalmazkodom. A helyszínnel kapcsolatban amúgy, néha kicsit zavaró, hogy ott darálják a kávét mellettünk és nem hallunk semmit egymás szavából, de azért elviselhető.

Ezen kívül, ha jól alakulnak a dolgok, talán egy másik helyen is tudnék tanítani. Ez már hétköznapi meló lenne egy középiskolában, és a fizetés is „csak” 100yuan/óra lenne, viszont heti 10 órát kéne tanítanom összesen, amivel 4000 yuant keresnék havonta. Itt szerdától péntekig kéne délutánonként beszélgetős angol órát tartanom 13-14 éves gyerekeknek, napi 3-4 órát összesen. Tehát nem lenne nagyon fárasztó és nem vinné el az összes időmet. Egyetlen bökkenő van csak, hogy az óráim mindig 1-kor kezdődnének. Viszont itt a nyelviskolában a kínai óráim 11.40-kor érnek véget és ebbe a középiskolába legalább másfél óra eljutni. Gondolkodtam pár dolgon, amivel le lehetne rövidíteni ezt a másfél órát, tehát akár még megoldható is lenne. Ezen kívül még el kéne mennem egy interjúra a suliba, ahol véglegesen is megkapnám a melót, de már jó pár smst és telefonhívást váltottam azzal az emberkével, aki ezt intézi. Azt hiszem a jövő hétre ki fog derülni, én nagyon örülnék neki, mert akkor Patrikkal egyáltalán nem kéne azon gondolkodnunk, hogy mikor hova menjünk kajálni/utazni/vásárolni, hiszen ez a pénz elegendő lenne mindkettőnk kényelmes életéhez. Szorítsatok, hogy megkapjam a munkát!!!

Patrik:

Először én is angoltanári munkában gondolkodtam leginkább, de ebben a városban egyszerűen túl sok a külföldi, és hiába beszélek jól angolul, nem amerikai/kanadai/brit/ausztrál vagyok, így vissza sem nagyon írtak a jelentkezésekre. Ahogy Lilla írásából kiderül, max. akkor lehet eredményes az ember, ha csak hazugság van az önéletrajzában. Már épp terveztem, hogy egy orosz haverom amerikai haverjának a beszkennelt útlevelére ráteszem az igazolványképem és úgy próbálok állást keresni (és találni), mikor jött egy másik lehetőség.

Arról van szó, hogy terveztem szakmai gyakorlatot csinálni itt kint, ha van rá lehetőség. A konzulátuson nem lehet, mert ott maximum 5 hét 6 napot engednek gyakornokokat hivatalosan dolgozni, ezt is csak több hónapos procedúra után, jelentkezés, nemzetbiztonsági átvilágítás, stbstb. Viszont a külgazdasági konzul megígérte, hogy kérdezősködni fog a kinti magyaroknál, hátha valakinél lenne lehetőség a szakmai gyakorlatra.

Így kerültem a Back & Rosta Information Technology (Shanghai) Ltd.-hez, ez egy magyar IT cég itteni részlege. 4 helyen van irodájuk amúgy: Budapest, Hong Kong, Shanghai, Atlanta. Úgy néz ki a cég, hogy a főnök magyar, a többiek pedig mind kínaiak az irodában. Ez amúgy nem baj, mert ők tudják velem gyakorolni az angolt, én pedig velük a kínait. Bár egyelőre még ők is meg én is eléggé visszafogottak vagyunk, mert ők nem tudnak eléggé angolul és ezért vannak bemajrézva, én meg hiába nem vagyok bemajrézva, kínaiul ilyen céges dolgokban nem tudom még kifejezni magam (ha őszinte akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy egyszerűbb dolgokban sem feltétlen), nincs meg hozzá a szókincsem. Azért próbálkozom!

Leginkább a főnökkel kooperálok, tőle kapom a feladatokat is, meg utána vele szoktunk leülni és átbeszélni (magyarul), hogy mire jutottam, vagy esetleg ha egykét kínai is csatlakozik, akkor angolul, max ha nem értik, a főnök elmondja nekik kínaiul. Ő itt él már vagy 6-7 éve, szóval nem okoz neki problémát az ilyesmi.

Eddig a fő feladatom egy iPhone/Android app kitalálása volt, ugyanis a világ egyik legnagyobb kiállítás-szervező cége megbízott minket, hogy fejlesszünk egy appot a jövő májusban, Makaón megrendezett kaszinó kiállításukra. A konkrét feladatom az volt, hogy nézzek utána, milyen appok léteznek ebben a témában, illetve töltsem le a megbízó Las Vegas-i kiállításának iPhone appját, és találjam ki, hogy lehet fejleszteni. A megbízó külön kérése volt, hogy ez legyen a kiindulópont, de nem volt nehéz okosítani, mert a design ronda, a funkciók pedig átláthatatlanok voltak. Tudott sok mindent, csak nem lehetett rajta eligazodni. Tehát minden nap keresgéltem, gondolkodtam, jegyzeteltem, és mikor úgy éreztem, hogy egyelőre ennyi újat tudok mondani, akkor a főnökkel leültünk átbeszélni, utána ő továbbította a megbeszélteket a designer csajnak, aki ez alapján csinálja a terveket. Időközben csomót változott a program, de most már nagyjából összeállt, milyen lesz véglegesen, úgyhogy tegnap épp az volt az egyik feladatom, hogy a brosúrát, ami a megrendelőnek készült, nézzem át és javítsam a hibákat, vagy ha valami hiányzik, akkor írjam hozzá.

Emellett a céges weblapot is szerkesztgetem, főleg a magyar részét (van még angol meg kínai), mert ezt rajtam kívül más nem is tudná megcsinálni. Egyelőre úgy néz ki, hogy ilyesmi projektek lesznek ezután is, ezen kívül pedig majd meglátjuk. Tetszik, hogy nem „kávét fénymásolni” vettek fel, hanem tényleg részt vehetek fontosabb dolgokban.

És akkor jöjjön a fekete leves. A nagy szívfájdalmam az, hogy nem kapok fizetést. Persze így is örülhetek, ha a suli felé sikerül leigazolni az egész mókát jövő félévre, meg a tapasztalatszerzés mindenképp pozitív dolog, de tudva, hogy a fehér emberek mennyit keresnek (akár gyakornokként) és mennyi plusz juttatást kapnak itt Kínában, azért kicsit rosszul esik a dolog. De mindegy, ebből a helyzetből próbálom kihozni a maximumot!

Viszont hogy ne a panaszkodás legyen az utolsó dolog ebben a posztban, azért annyit sikerült elérnem, hogy kapok havi 400 yuant utazásra (végülis ez jó, mert kb a felébe kerül az utazgatás a melóba), meg tudok rendelni a cég netes rendszerében ebédet, és ezt értelemszerűen a cég állja.

Szóval így állunk a munkával! A posztok is ezért ritkultak mostanában, de igyekszünk majd úgy csinálni, hogy a blogon minél több bejegyzés legyen, hiszen tudjuk, a munka nem mehet az ivás a blogolás rovására! :)