Kínai ünnepek

A mai bejegyzésben nem azt írom le, hogy éppen mi történt velünk, hanem azt, hogy miért van szünetünk. Egy kis kínai kulturális bejegyzés, hogy ha már itt vagyunk, az otthoniakat is közelebb hozzuk picit Kínához.

Tehát éppen most ünneplik a kínaiak a ’Mid-Autumn Festival’-t, ami magyarul annyit tesz: közép-őszi fesztivál/ünnepek. Ez a második legfontosabb ünnepük a Spring Festival után, ami egyébként a kínai újévvel kapcsolatos. A Mid-Autumn Festival a 8. holdhónap 15. napján kezdődik, amikor telihold van, ami legtöbbször októberre szokott esni, ebben az évben viszont épphogy nem. Minden évben, amikor ez az ünnep van – akárcsak újévkor -, a kínaiak hazamennek a családjukhoz, és együtt ünnepelnek.

Az ünneplés, jó kínai szokás szerint az evés. Sütögetnek, vagy tradicionális kínai ételeket főznek, és az egész család folyamatosan tömi a képét. Az ünnep jellegzetes étele viszont a Moon cake (vagyis Hold süti). Ezt lehet nagyobb és kisebb méretben is kapni, ha nagyobb társaság gyűlik össze, akkor a nagyobb ajánlott, ami egyébként még így is kisebb, mint az otthon megszokott normál torta méret. A kisebbek pedig 2-3 falatnyi méretűek. Az ízesítésük is különböző, a leginkább elterjedt az a babos, és azt kell mondjam, hogy amennyire irtóztam a gondolatától is a vörösbabnak azelőtt, most ettem olyan moon cake-et, amiben kifejezetten ízlett. Ezen kívül ettünk ilyen diósszerűt is, de a magyar lány mondta, hogy ő még lótuszvirág krémeset és tojásfehérjéset is evett. Ezeket a sütiket ajándékozzák egymásnak családon belül és barátok között is, és együtt el is fogyasztják azokat. A boltokban egyébként úgy árulják ezeket, hogy külön díszesebb dobozban (persze pénztárcától függően a doboz anyaga, színe és mintája a csillagos ég is lehet), külön a dobozhoz illő zacskóban adják őket. Az ünnep előtti héten fel is tűnt, hogy itt mindenki ilyen díszzacskóval járkál, és nem értettem, hogy mi lehet ennek az oka. Később rájöttem, amikor a suliba a tanárom hozott kettő tortát is, hogy megkóstolhassuk.

A mi moon cake-ünk ilyen egyszerű volt, de nagyon finom is

A családok rendszerint a telihold napján jönnek össze a vacsorára, vagy olyan helyekre mennek, ahonnan jól látszik a telihold (tópart, hegyek, stb.). A telihold számukra teljesség, vagyis a család egybegyűlése (teljessége). Én még nem láttam egy darabot sem, de elvileg lampionokat is visznek magukkal a kínaiak, amiket éjszaka meggyújtanak és feleresztenek az égbe. Ilyen fesztiválok vannak újévkor is Tajvanon és Hongkongban biztosan, itt még nem találkoztam velük sehol.

Így néznek ki a repülő lampionok

Na és mi az, amit mi külső szemlélőkként látunk az egészből? Elsősorban azt, hogy van egy egyhetes szünetünk. Nem mintha kifáradtunk volna ebben a 2-3 hetes tanulásban, de azért élvezzük a nyugalmat. Mondjuk, ezt a nyugalmunkat erősen megzavarja a délelőtti fülsüketítő petárda és tűzijáték arzenál. Szinte hihetetlen, legalább 300-400 méterre csinálják rendszeresen, még egy házsor is van köztünk, de mégis annyira sérti az ember dobhártyáját ez a petárdahang, hogy nem is értem, hogy bírja ki, aki meggyújtja őket. Ja, mert ugyebár Kínában nincsen petárda tilalom, úgy hogy azt hiszem, hálát adhatunk az égnek, hogy csak ünnepekkor csinálják ezt, és nem egész évben. Nem beszélve arról, hogy ez egy jó bemelegítő az újévre, ami ennél feltehetően még legalább tízszer durvább lesz tajvani tapasztalataimból kiindulva. Ezen kívül tegnap megkíséreltük meglátogatni a Yu Yuan kertet (a yuan amúgy is kertet jelent, de angolul is Yu Yuan Gardennek hívják), viszont nem ez volt a legmegfelelőbb időpont rá azt hiszem. Minden, ami kicsit is nevezetesebb, tele van kínai turistával, de olyan szinten, hogy szó szerint tömegnyomor van. Mindenki tolakodik, fényképezkedik, vagy a bazárban vásárolgat csillagászati áron felesleges holmikat, szóval tényleg nem is érdemes felkeresni ilyenkor ezeket a helyeket. Persze igyekeztük kihozni a legjobbat az egészből, így csináltunk néhány fényképet, de azért azt is megbeszéltük, hogy ide még visszatérünk egy nyugisabb napon. Állítólag Hangzhou és Suzhou is ilyen, rengeteg az ember és nem lehet látni semmit a lényegből, így az egynapos kirándulást valószínűleg sztornózzuk most és megpróbáljuk Shanghai-t felfedezni jobban.

Ez a kép nagyjából jól demonstrálja, hogy mekkora tömeg volt

A Yu Yuan Garden a hagyományos kínai épületeiről és kertjéről híres

Csak hogy bebizonyítsuk, tényleg itt jártunk! :)

A magyar lánnyal, Zsuval

Ennyit a Mid-Autumn fesztiválról. Volt itt azonban más is, ami még több embert kicsalogatott az utcára, mint ez az őszi ünnep. Ez nem más, mint október elseje, kínai nemzeti ünnepe, vagyis a Kínai Népköztársaság kikiáltásának napja. Mi aznap éppen a belvárosban kószáltunk az egyik legforgalmasabb sétálóutcán, a Nanjing Roadon. Mondanom sem kell, itt is irtózatos tömeg, kínai zászló és egyéb árusok, tehát minden, amit mi a hátunk közepére sem kívántunk. Patrik már leírta az előző bejegyzésben, hogy mi mindent sikerült beszereznünk aznap, én inkább arról írok, hogy mi történik Shanghaiban, amikor ez az ünnep van. Bár nem láttunk semmit a tévében, ahol gondolom leadták, hogy aznap milyen rendezvények lehettek, viszont a metróban is vannak ám tévék, ahol csak az évfordulót ünneplő ’előadásokat’ sugározták. Így láthattunk kisdobosoknak kinéző gyerekeket kórusban énekelni, ahol feltételezem a hazát dicsőítették, és egy csomó nyálas szerelmes dalokat éneklő énekeseket, ahol még angolul is feliratozták a dalszövegeket, így a visításokon kívül még azon is szörnyülködhettem egy keveset.

Szívesen írnék még az Őszközép ünnep eredetéről, de gondoltam nem traktálom már a népet ilyesmikkel. Ha esetleg valakit mégis érdekel, jelezze nyugodtan! ;)