Kína gasztro II.

Folytatva a felsorolást a kínai étkezési lehetőségekről, most az olcsó és itteni viszonylatban közepesen drága éttermeket veszem górcső alá. Az olcsó éttermek általában nagyon picik, elég piszkosnak is néznek ki, és a berendezés is ócska (műanyag támla nélküli székek, ragadós asztalok). Ettől függetlenül az étel általában nem rossz. Mondjuk, leginkább kínai ételeket lehet venni itt, de nem a fehér embernek valót, hanem a legedzettebb-belű kínaiaknak valót. A legelső napokban tévedtünk be egy ilyenbe, viszont olyan csípős volt a kaja, hogy nem bírtuk megenni. Ezen kívül azt sem tudtuk, hogy mit eszünk, de ez már a kisebbik probléma volt. A tapasztalatom az, hogy habár az ilyen éttermekben egyáltalán nem beszélnek angolul, mindig nagyon kedvesek és mosolygósak, ha külföldi téved be hozzájuk. Nagy nehezen meg is lehet értetni magunkat velük, és jobb esetben olyat is kapunk, amit szeretnénk. A kiszolgálás általában kiváló és az ár is, a kaja nem mindig az elképzeltnek megfelelő. De azt hiszem, ez nem is elvárható maximum 10 yuanes árú ételekért.

Szintén nevetségesen olcsó élelem lelőhely a suli menza. Nemcsak az én sulimban, hanem Patrikéban is, meg gondolom mindenhol máshol. Ez részben köszönhető az ételek közepesen jó minőségének, részben pedig úgy sejtem, hogy van valami támogatás is erre az állam részéről, máskülönben egyáltalán nem lenne indokolt, hogy 2,5 yuanért (kb.100 FT!!!) lehessen venni egy normál adag tésztát, amiben pici húsdarabok és kínai káposzta is felelhető. Íme, egy kép róla, már félig megevett állapotában:

Általában az a jellemző a suli menzákra, hogy egy kampuszon belül több is van, külön épületeket szentelnek nekik és jellemzően hatalmasak. Nem is csoda, hiszen itt az egyetemek is hatalmasak, az én iskolámba például 30.000 diák jár. Ilyen mennyiségű embernek nem elég egy néhányszáz fős kajálda. Így fordulhat elő az is, több emeletesek ezek az étkezdék. Nem ugyanazt lehet kapni mindenhol, itt is vannak különálló kajáldák, például nálunk van muszlim étterem is, hiszen elég sok itt a muszlim külföldi, és nekik is kell valamit enniük ugyebár. Mivel a kínai konyhában a disznóhús nagyon kedvelt alapanyag, ezért állandó félelemben élhetnek a buzgó hívő muszlimok. Egyszer véletlenül egy kazah srácot megetettem egy olyan dumplingos levessel, amiben disznóhús volt. Habár megkérdezte, hogy milyen hús, én gyorsan kapcsoltam, hogy nem biztos, hogy hallani akarja, és csak annyit mondtam, hogy nem tudom. Szegény fiú… :) Tehát visszatérve a menzákra, itt Kínában az a módi, hogy minél feljebbi emeletre megy az ember, annál jobb kaját kap, annál drágábban. Én még nem nagyon fedeztem fel az emeleteket, de azért nem dobtam hátast az eddigi kajáktól, akárhol is voltam. Az áruk miatt ettől függetlenül érdemes hétköznap itt enni, ugyanis 10 yuannél (350 Ft) drágábban nem igen tud kajálni az ember, olyan bőségesen elég az étel. A muszlim étteremben egy szelet rántott csirkemell, egy közepesen nagy szálka nélküli rántott hal, ilyen szószos krumplis-csirkés köret és rengeteg rizs nagyjából 10 yuan. Otthon kíváncsi vagyok mit kap ezért az ember. Talán a suli menzán hasonló pénzért, hasonló kaját ehet, de azt is csak az általános és középiskolás gyerekek.

Térjünk át a rendes éttermekre. Ismérvük az, hogy sokkal jobban néznek ki belülről, mint a kicsi koszos éttermek, rendszerint rengetegen dolgoznak bennük, mind a konyhán, mind az ételkihordásban és az árak legjobb esetben is 10 yuannél kezdődnek. Viszont a jó hír az, hogy 13-20 yuan között biztos, hogy nagyon bőséges és nagyon jó kaját kap az ember. 20 yuan 700 Ft-nak megfelelő összeg, ami valljuk be, még így is olcsónak számít egy középkategóriás magyar étteremhez viszonyítva. Ezek az éttermek általában tiszták, legalábbis ha az ember nem keresi direkt a koszt, és mindig frissen és gyorsan készülnek az ételek. Lehet egy személynek való adagot is kérni, és a kínaiaknál jellemző nagyobb társaságnak való kiszereléseket is lehet venni. Nekünk van egy kedvenc éttermünk, ahova már a kezdetek óta járunk. Ilyen kínai agyagszobrok vannak az étterem előtt, és úgy sejtem, hogy az ételek egy része Xi’anból származik. Azért szeretem nagyon ezt az éttermet, mert bármennyire is tele van, nekünk mindig találnak helyet. Van egy néni, akivel különösen jóban vagyunk, ha ő ott van, akkor mindig nála rendelünk. Jó pár ételt lefényképeztünk itt, amit most ti is megnézhettek:

Dumpling és Kongbao csirke

Egyik kedvenc éttermünk

Megint dumpling

Emellett az étterem mellett van egy levesező is. Az áraik kb. ugyanolyanok, mint a másik helynek, viszont szinte teljesen más ételeket árulnak. Kis kitérőként megjegyezném, hogy ezt szeretem Kínában nagyon, hogy rengeteg az étterem, vagy nálunk inkább kifőzdének hívnám őket, viszont mégsem csak ugyanazokat a kajákat lehet venni. A franchiseokon kívül azt hiszem, nem lenne túlzás az a kijelentés, hogy nincs két egyforma étterem, ahol szinte ugyanazokat a dolgokat lehet kapni. Ebből adódóan viszonylag olcsón sokkal változatosabban lehet étkezni, mint otthon, ha mondjuk, csak étteremben tudna az ember enni. Szóval ez a levesező leginkább tésztákra szakosodott, abból viszont nagyon sok fajtára. Mi dumplingos levest szoktunk itt általában enni, mert nem csípős, elég lightos és nagyon finom.

Azt szeretem ezekben az éttermekben, hogy képesek egymás mellett is rengeteg vendéget fogadni, és nem egymástól lopkodják az ötleteket a kajákra, hanem mindegyiknek meg van a maga ’profilja’. A levesezős mellett például van egy curry-s étterem, ahol csak curry szószos ételek vannak. Van ugyanebben a tömbben egy étterem-bár, aminek szerintem külföldi lehet a tulaja, oda is járnak azért az emberek. Mondjuk nekem annyira az a hely nem a szívem csücske, a kaja valahogy sosem volt eddig olyan, mint amilyennek lennie kéne. Hívogató, mert sok az európai étel (még ’magyar gulyás’ is van az étlapon, de eddig akárhányszor kértem, sosem volt nekik), viszont az ár-érték arány egyáltalán nem egyenlő. Van egy másik kedvenc helyünk, ahol az étterem elsősorban a dumplingokra specializálódott. Ilyen látványkonyhaszerűen van egy ilyen üveges rész, ahol frissen készítik a dumplingokat. Nagyjából 20 különböző féléből lehet válogatni, plusz van egy étlap is, ami tele van más fajta kajákkal. Nekünk a menü általában: 3 adag dumpling és egy adag krumpli. Ez a krumpli viszont nem egyszerű krumpli, hanem egy nagy kazal szalma krumpli, tele vékony paprika darabokkal, korianderrel és (sajnos) piros paprika darabokkal. Természetesen erről is készült kép:

A közép árkategória felső részébe tartozó éttermekről sem tudok nagyon sokat írni, mert még csak egyszer voltunk ilyenben. Már régóta szemezgettünk egy étteremmel, aminek az ablakaira különböző ételek fényképei voltak kitéve, és nagyon guszták voltak. Ezért aztán úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk végre. Mikor elkezdtük nézegetni az étlapot, nem túl nagy örömmel vettük tudomásul, hogy itt bizony szinte minden csípős. Azért nagy nehezen sikerült találni néhány fogást, ami nekünk is jó volt, de ettől függetlenül az árakhoz és az elképzeléseinkhez képest mégsem azt kaptuk, mint amire számítottunk. Patrik eléggé kiakadt, amikor a kirendelt husi kb. 70%-a csont és mócsing volt. Mivel a kínaiaknak úgy hiszem, a mócsing nem okoz problémát, ezért bele kellett törődnünk, hogy itt a drága éttermek is inkább a kínaiaknak kedveznek jobban, mint nekünk. Ez a vacsi összesen kb. 80 yuanbe fájt, de otthon egy ilyen kaliberű helyen nagyjából 5000-6000 Ft lett volna két főre. Néhány kép arról az estéről:

Egy másik történet erről a kínai ízlésről. A héten az osztálytársaimmal beültünk egy szintén drágább étterembe. Ha sokan vagyunk, akkor sokkal jobban megéri az ilyen helyeket kipróbálni, mert sokkal több ételt ki lehet rendelni és meg lehet kóstolni, és a végén a számlát közösen ki lehet fizetni. Nos, azon a napon is voltunk legalább 12-en és tévedésből ki lett rendelve egy egész kacsa. Mindenki csak nézett, hogy ez nem éppen olyan, mint ami a képen volt, de elkezdtünk csipegetni belőle. Na és itt jött a fekete leves. Nem nagyon néztem, hogy mit teszek a tányéromra, de amikor megláttam, hogy az nem is hús, ami a pálcikámon van, akkor egy kissé rosszul lettem. Sikerült a kacsa csőrének egyik felét megtalálnom, és mire felocsúdtam, akkor láttam, hogy farkasszemet néz velem az a döglött állat azon a tányéron. Onnantól kezdve nem vágytam már a kacsahúsra. Mások sem nagyon. És ez nem finnyásság kérdése, egyszerűen lesokkolódtam, mert nálunk otthon ez egyáltalán nem normális és megszokott dolog, ráadásul fel sem voltam készülve erre az atrocitásra. A történetben az még rosszabb volt, hogy ez a ’véletlen’ kirendelés 135 yuannel dobta meg még a számlát, és így 32 yuan lett fejenként az ebéd, ami már kifejezetten soknak számít itt.

Egyelőre ennyi fért bele a mai bejegyzésbe. A következő kaja-témájú posztban az ételek alapanyagáról írok majd egy rövidebb szösszenetet.