Az új osztályom

Bár még az első hétnek sincs vége a suliban, már van némi fogalmam arról, hogy mire számíthatok majd ebben az évben a tanulást és a hangulatot illetően. Mivel ez egy teljesen kezdő csoport, ahogy írtam az előző bejegyzésben is, ezért még mindig nem tanultam túl sok új dolgot. Viszont relatíve gyorsan haladunk, két leckét már végig vettünk, azt is elképzelhetőnek tartom, hogy holnap még a harmadikba is belekezdünk.

Három tanárom van, az egyik Zhou laoshi (laoshi=tanár), ő tartja a legtöbb órát. Olyan 40-45 éves lehet, de lehet, hogy több is, a kínaiak jól tartják magukat. Egyfolytában fülig ér a szája és elég jó tanár is, én nagyon bírom, mert nem egy rabszolga hajcsár, viszont tudunk rendesen haladni az anyaggal. Aztán van egy másik nőci, őt Zhu laoshi-nek hívják, ő már sokkal fiatalabb, mint az előző. Tegnap volt vele az első óránk és nagyon szigorúnak tűnt. Nem mosolygott annyit, mint a másik tanár. Ő a beszédértést tanítja, még ha hülyén is hangzik. Nyilván sokat gyakoroljuk a kiejtést, de szerintem később vele ilyen hallgatós feladatokat csinálunk. Egyesével kellett mindenkinek felolvasni a különböző betűk és hangok kiejtését, és amikor én olvastam fel, akkor teljesen oda volt, azt mondogatta, hogy ’feichang, feichang hao’, ami azt jelenti, hogy ’nagyon, nagyon jó’. Persze nem mondtam neki, hogy azért van egy kicsi előnyöm a többiekkel szemben, de volt egy indiai srác, aki tényleg kezdő volt, és az ő kiejtésétől szinte elbőgte magát a tanár, annyira tetszett neki. Elég fura volt, mármint az, hogy bejött ilyen tök szigorúan, aztán így jött ki belőle a nagy boldogság. Rajta kívül van egy harmadik tanárunk, akinek nem tudom a nevét, mert első nap mutatkozott be és én ugye nem voltam ott, de majd megkérdezem a többieket. Ő is nagyon fiatal, viszont nagyon kedves, szinte már túl kedves. Főleg a hangja. Ő beszédkészséget tanít, nála is nagyon sokat gyakoroljuk a kiejtést meg a hétköznapi kínai nyelvhasználatot. Szóval ők a tanáraim, meg vagyok elégedve mindegyikkel, mert látszik, hogy nem az ilyen munkájukat unó, belefásult emberek, hanem élvezik, amit csinálnak. Még ha van, aki szigorúan is… 

Az osztály is nagyon színes, rengeteg különböző kultúra csoportosult benne. Ülési sorrendben írom le a különböző népeket, meg ha tudok, valami jellemzést is az emberkékről. Van egy indiai srác, vele még nem dumáltam, csendesnek tűnik, nem sok vizet zavar. Mellette ül egy kubai csaj, aki salsát és flamencot tanít itt Kínában és a férje is kínai. Nagyon igyekszik a tanulásban, és amúgy jó fej is. Mögötte ül egy nepáli srác, aki úgy néz ki, mint a katasztrófa filmekben az indiai tudósok: szakállas, nyegle, szemüveges, elvont srác. Vele sem beszéltem eddig és úgy tűnik elég távolságtartó a legtöbb emberrel. Mögötte ül egy marokkói srác. Őt bírom, nagyon beszédes, mindenkivel haverkodik, úgy hívják, hogy Abdullah, vagy valami ilyesmi. Azért nem emlékszem, mert a kínai tanárok azt a nevet adták neki, hogy Abu és emiatt teljesen kivan, mert neki nem ez a neve. Én meg folyton azzal piszkálom, hogy az Aladdinban a majmot hívták Abunak. Mellette ül egy német csaj, aki amúgy afgán eredetileg, neki is van már férje, habár azt hittem sokkal fiatalabb. Mondjuk, attól még lehet, hogy fiatal… Ő is aranyos, mindig jó kedvű. Mögötte ülök én az utolsó padban. Engem azt hiszem nem kell bemutatni. :) Mellettem egy spanyol csávó ül, már igen csak a 30-as évei végén járhat. Hectornak hívják, és valami olyasmit magyarázott, hogy ki akart próbálni valami újat, ezért a munkahelyén megengedték, hogy egy évre elutazzon és azt csináljon, amit akar. Fogalmam sincs, hogy mi a munkája, de tuti, hogy pénzes lehet, ez úgy lerí az öltözködéséről. Habár úgy sejtem, hogy nincs családja sem, szóval lehet, hogy csak ezért pénzes. 

Tőlem balra három személyes padok vannak, és az utolsó sorban három orosz ül. Igazi sutyerákok. Lehet, hogy csak azért, mert oroszok, de az is lehet, hogy tényleg gyökerek, de én egyáltalán nem vagyok oda értük. Mindig hangosan dumálnak az órán, azt sem tudják, hogy mi van, ha kérdezik őket (pedig most még aztán tényleg elég könnyű minden), meg mindig lelépnek a szünetekben is, szóval nem is igazán ismeri őket senki. Ráadásul a háromból kettő mindig késik. Előttünk ül egy koreai srác. Na, ő nagyon vicces, habár nagyon keveset tud angolul, azért elhülyéskedünk. Igyekszik mindenkivel jóban lenni, csak egy kicsit nehezen megy neki a tanulás, mert se kínaiul, se angolul nem tud. Mellette ül egy lengyel csaj, úgy hívják Maya. Vele sem dumáltam még, pedig ő európai ráadásul. Előtte ül egy mongol csaj, elég érdekes szerzet, mondjuk kedves, meg első nap odament mindenkihez egyesével és bemutatkozott. Csendesebb fajta, de azért részt vesz az osztály életében. Mellette egy tunéziai srác ül, 19 éves, egy évig járt egyetemre aztán megunta, gondolta többre megy azzal, ha megtanul kínaiul, aztán itt tanul tovább. Egyébként őt is bírom, nem olyan tunéziai, mint amilyenek Tunéziában vannak a piacon… Előtte egy japán csaj ül, kicsit ő is elvontabb, de úgy tűnik igyekszik beilleszkedni. Ő szerdán jött az osztályba először, nem tudom, hogy azelőtt hol volt, mert ő is teljesen kezdő. Mellette egy mongol srác ül, róla nem sokat tudok, csak hogy nem nagyon megy neki a kínai. A harmadik oszlopban elöl, két kazahsztáni srác ül, róluk sem igazán tudok semmit, csak hogy az oroszokkal beszélnek néha. Kicsit zord az ábrázatuk, de még mindig szimpibbek az oroszoknál. Aztán utánuk egy amerikai srác ül, akinek szerintem koreaiak a szülei, mert húzott a szeme, viszont nem tud kínaiul, szóval gondolom más népcsoportból való, meg a koreai sráccal spanolt nagyon, aki viszont nem nagyon tud angolul, szóval még az is lehet, hogy igazam van. 22 éves, nem korán kelő típus, mert mindig késik, viszont bírom, lehet vele dumálni rendesen, mert érti, amit mondok. Mögötte ül két német srác, róluk sem tudok sokat, nem sok vizet zavarnak, bár fura, hogy mennyire elszeparálódnak a ’kemény magtól’. 

Nagyjából ennyi, szerintem már nem nagyon fog változni az osztály összetétele, maximum fogyni fogunk. Ja, és egyébként én vagyok ott az egyetlen ösztöndíjas diák, a többiek mind maguk fizetnek ott mindent. Azért ez durva, mert nem kevés pénz eleve a suli, nem beszélve az ott tartózkodásról sem. Amúgy kifejezetten kuriózumnak számít, ha valaki ösztöndíjjal van ott, ugyanis a spanyol barátom, aki másik osztályban van, ő is mondta, hogy a 30 fős osztályban ő volt az egyetlen. Érdekes, nem gondoltam volna, hogy ennyi a burzsuj… :D 

Mára már kiderítettem azt is, hogy mennyi az annyi:8900 yuan egy félév nyelvtanulás!!!! Szorozzatok legalább 35-tel, és gondoljatok arra, hogy ez még csak a suli! Azt hiszem hálás lehetek a kínaiaknak, ilyen típusú lehetőség tényleg nem adódik mindennap az ember életében. Éppen ezért igyekszem is kihasználni minden pillanatát. Holnap leírom milyen volt a dokinál… Annyit elárulok, hogy nem távoztam túl jó kedvvel onnan!

Lilla