Úgy tűnik még mindig nincs vége a kezdetnek

2012.09.04

A cím a „minden kezdet nehéz” közhelyre utal. Igen, sajnos még most is sikerült problémába ütközni, habár szerencsére viszonylag hamar megoldódott. Mivel nekem tegnap és ma volt a regisztráció a suliban, ezért próbáltam elintézni minél előbb. Azt hiszem hatás-vadászabb lesz, ha inkább a nap elejétől írom le mi történt velem.

 

 

Felkeltem negyed nyolckor, hogy biztosan beérjek a suliba 8 körül és hamar sorra kerüljek. Mivel nem volt itt Patrik, aki mindig kiparancsol az ágyból, ezért kicsit nehezebben ment, de azért erőt vettem magamon és sikerült időben elindulnom. Útba kellett ejtenem egy ATM-et is, ugyanis igazolványképet kellett csináltatnom és ahhoz pénz kellett, de mindössze 10 yuan volt nálam. Mikor kiléptem a koliból éppen szemerkélt az eső, de nem volt olyan vészes, úgy hogy úgy döntöttem nem kell még beruháznom egy esernyőre. Épp szembejött egy bank, ahol már készültem is felvenni a pénzt, de az az átkozott automata csak kínai nyelvű volt (pedig a bankkártyám eredetileg angol nyelvűre van állítva mindig). Sikerült addig nyomkodnom a masinát, míg ki nem hozta az aktuális egyenlegemet, szóval otthagytam és mentem a következő bankhoz. Sikerült felvenni a pénzt, és mentem is az 1 perc távolságra lévő gyors nyomdába, hogy megcsináltassam a képeket.

 

Mivel már meg volt előzőleg egy cd-n az igazolványkép, méretre állítva meg minden, gondoltam gyorsak lesznek és meglesznek vele pillanatok alatt. Tévedtem. A kiscsaj az egy dolog, hogy nem tudott egy kukkot sem angolul, de egyébként is olyan sötét volt, mint az éjszaka. Csak öt perc azzal ment el, hogy a Google fordítóba be akarta írni, hogy mekkora képet akarok… -,-’ De annyira buta volt, hogy a beviteli nyelv is kínaira volt állítva és a fordítandó is. Aztán jött egy másik csaj, aki elmutogatta, hogy megkérdezze, mekkora képet szeretnék. Mondtam kínaiul, hogy kicsit, de csak néztek bambán, aztán megmutattam az orvosi papíromat, amin volt ilyen igazolványkép és rájöttek így már. Ezután azt hittem rosszul látok: a csaj bemásolta a képet a paintbe és ott kezdte el újra méretezni. Sikerült végül kihoznia úgy, hogy a fejem felett egy kb. 1 cm-es fehér rész lett, és a kép amúgy kisebb. Azt is sikerült megcsinálnia, hogy a kért 10 kép helyett lett 25 vagy 30 is talán, mert ilyen sokszorosításra ment az egy A4-es lapra jutó képekből. Már kezdtem aggódni, hogy ki fogják velem azt is fizettetni, úgy hogy még egyszer szóltam, hogy csak 10 kell, amire bólogatott. Aztán szépen kinyomtatta, odaadta egy srácnak, aki szétvágta nekem őket, kezembe nyomták a maradék ki tudja mennyit egy lapon és mindez 10 yuanembe került csak. Ilyen szempontból mondjuk a csaj tudatlansága jól jött, mert otthon 4 darab kép kerül 700-800 forintba, szóval most egy darabig el vagyok látva ezekből. Sokkal inkább attól félek, hogy a mérete nem lesz-e rossz majd a vízumosoknak. De ez majd kiderül. Ez a része úgyis csak a jéghegy csúcsa volt a napomnak.

 

Bebattyogtam a suliba, ekkor már jobban esett az eső is, de még nem áztam teljesen szét. Az international office előtt rengeteg ember ült, el volt zárva mindenkitől és sorszám szerint hívták be az embereket. Odamentem megkérdezni, hogy most mi van itt, mire mondták, hogy menjek egy másik szobába, ahol épp osztják a sorszámot. Nem nagyon értettem, hogy mi ez az egész, meg azt sem, hogy ha csak két nap a regisztráció, akkor hogy fognak végezni ennyi emberrel, de mentem amerre mondták. Na ott kb. háromszor annyi ember volt, mint az iroda előtt várakozók. Előző nap megismerkedtünk ugye azon a rendezvényen néhány némettel meg egy spanyol sráccal, találkoztam velük itt és mondták, hogy mi a helyzet, és hogy ők is a sorszámra várnak, de amit kapunk számot az péntekre szól majd. Egy kicsit elborult az agyam. Talán ők is észrevették, mert mondták, hogy a kis öreg kínai, aki mondta, hogy menjünk el a tegnapi rendezvényre, megígérte, hogy hamarabb sorra kerülünk és mondták a srácok, hogy ők bepróbálják ezt. Én, mivel később érkeztem ezért később kaptam sorszámot, de néhány német megjelent a tegnapi társaságból és mondtam nekik, hogy próbáljunk meg soron kívül bemenni. Sikerült is, ahogy Kínában ez lenni szokott, ha van egy ismerős, akkor minden meg van oldva. Mikor végre sorra kerültem a regisztrációnál, mondtam, hogy a levelemben, amit tőlük kaptam, rossz szak van megjelölve, mert én nem nemzetközi gazdaságot fogok tanulni kínaiul, hanem csak simán kínai nyelvet. Ezzel összezavartam a nőt és odaadta a mellette ülő csávónak a papírom, hogy nézzen utána. Aztán hirtelen feltűnt a spanyol meg a német srác, hogy ők most mennek bankkártyát csináltatni, és ha akarok, menjek velük. Mondtam a kínainak, hogy mindjárt jövök vissza, csak elintézem a bankkártyám. Pont a suli bejáratával szemben van egy hatalmas bank, ahol kapjuk a kártyát, gondoltam hamar letudjuk. Ismét tévedtem. Kifogyott a bank a bankkártyából… Ki hallott már ilyet??? Mintha (gondolom) nem lehetne minden évben arra számítani, hogy egy csomó külföldi bankszámlát nyit majd náluk. Úgy hogy el kellett menni taxival egy másik fiókba, ahol mondanom sem kell egy csomó külföldi volt, és mindössze egy óra várakozás után sikerült hozzájutnom egy új kártyához. Mivel úgy dolgoznak az irodában, hogy reggel 8-tól féldélig és fél2-től azt hiszem fél6-ig ezért épp volt még 5 percünk odaérni 11:30 előtt, hogy intézzük tovább a jelentkezést. Odamentem ismét ahhoz a jóemberhez, hogy a regisztrációt végre nyélbe üssük, de nem úgy sült el, ahogy én azt naivan elképzeltem. Előszedte valahonnan a papíromat, ami nekik volt meg az ösztöndíjasokról, és abban is az volt, hogy én erre a nemzetközi gazdálkodásra jelentkeztem, sőt, hogy nincs szükségem kínai oktatásra. Na, itt már tényleg eldurrant az agyam. Mondom, hogy ez lehetetlen, én a nyelvi ösztöndíjra jelentkeztem és arra is kaptam ösztöndíjat. Ezek a papírok több emberen is végigmentek, nem hiszem el, hogy senkinek nem tűnt volna fel ez a hiba, de amúgy is tudom, hogy nem vagyok hülye és nem jelöltem be ilyet. A csávó azt mondta, hogy ő nem tud ezzel mit csinálni, esetleg keressem fel a magyar követséget itt Kínában és ők keressék fel a kínai ösztöndíjakkal foglalkozó szervezetet és akkor talán lesz valami, de ő mossa kezeit. Gondolom, nem kell mondani, hogy az életbe vetett hitem megint szertefoszlott. Addigra elmentek ebédszünetre az ott dolgozók, szóval hisztizni sem tudtam, muszáj volt hazamennem, és akkor már az eső is szakadt, szóval mindennek tetejébe jól el is áztam.

 

Nem sokkal később jött Patrik, hozott ebédet és kicsit lenyugtatott. Kaja után egyből felhívtam Révész Ágotát, hogy tud-e segíteni. Azért mázli, hogy találkoztunk vele előtte és megvolt az elérhetősége meg tudta is, hogy ki vagyok, így kevésbé volt kellemetlen kérni tőle szívességet. Megadtam neki a sulis elérhetőséget és egyből intézkedett. Kb. 1-1,5 óra múlva felhívott a kínai, hogy holnap menjek be az irodába és átírják a szakomat. Utána egy perccel később Ágota is hívott, hogy sikerült elintézni. Nagyon örültem, és bár sejtettem, hogy most emiatt nem kell hazamennem, csak kicsit bonyolultabb úton-módon lett volna elintézve a dolog, azért mégsem hiányzott még egy kis idegeskedés.

Holnap reggel megint az irodában kezdek és úgy sejtem, egy néhány órás ügyintézés után mindenem meglesz ahhoz, hogy végre nyugodtan elkezdhessem a sulit. A spanyol srác (akinek amúgy van neve, csak nem bírtam megjegyezni) írta sms-ben, hogy péntek reggel már szintfelmérőt írunk és megkapjuk az órarendünket is. Ebből arra vélek következtetni, hogy következő héten már el is kezdődik a suli. Patriknak kevésbé tetszik ez, de ő addig majd max aludni fog. Persze ezt a hetet még igyekszünk kihasználni és holnap délután is megyünk bóklászni, felkutatni mindenféle boltot és beszerezni még pár dolgot. Ha minden igaz, holnap vagy holnapután már nekem is lesz internet a szobámban és egyszerűbben fel tudjuk tölteni a bejegyzéseket is.

 

Végszónak csak annyit írok, hogy már nem érdekel az internet sem, még az sem, hogy mikor kapom meg az ösztöndíjamat, csak legyek végre beregisztrálva a suliba. Ez talán nem túl nagy kívánság…

 

2012. 09. 05.

 

Következő reggel be is mentem a suliba, persze már kérték is a sorszámom, de határozottan felléptem és mondtam, hogy engem egy bizonyos úr (Lu Xin) hívott tegnap, hogy jöjjek be hozzá. Egy kis zavart keltettem a rendszerben, de végül elsőként be tudtam menni és ment minden, mint a karikacsapás. Először beregisztráltam, aztán a pénzügyi részhez kellett mennem, láttam is, hogy mennyi pénzt fogok kapni (csak még mindig nem tudom, hogy mikor), aztán a vízumot intézték, mármint az igénylést és végül egy angolul nem tudó nő megmondta, hogy pénteken hova kell mennem és mikor a tanulmányaimat illetően. Próbáltam tőle kérdezősködni, hogy mégis mikor kapok diákigazolványt, de semmit sem tudott angolul, úgy hogy falba ütköztem.

Viszont vicces, mert a spanyol srác meg teljesen más infót kapott ugye, hogy már péntek reggel szintfelmérő meg ilyesmi, de holnap úgyis kiderül minden. Lassan tényleg minden rendeződik, és most, hogy már van net nálam is, tudjuk rendesen töltögetni a bejegyzéseket! ;)

 

Lilla