Szösszenetek

1.      Amikor már az X-elés sem segít…

Kíváncsi vagyok, hogy kinek mi jut eszébe arról, hogy ’x’-et tegyen valamire. Nos, talán furán hangzik, de én a szúnyogcsípésekről beszélek. Egyszerűen hihetetlen, milyen szemtelenek itt, a lábam teljesen szét van már csipkedve, mert ezek a dögök olyan sunyin támadnak, hogy általában csak azt veszem észre, mikor már nagyon viszket a lábam. Valószínűleg éjjel rajzanak, mert amúgy nagyon ritkán találkozunk eggyel - kettővel, azokat is nehéz lecsapni. Van itt útközben mondjuk egy gyógyszertár, de még nem próbálkoztunk Fenistilt venni, de lehet, hogy lassan nem lesz más választásom, mert már tele vagyok ikszekkel…

Mielőtt megijedne bárki is, megnyugtatom előre is, hogy az itteni szúnyogok nem okoznak maláriát. Legalábbis ezt mondta a doktornő, aki beoltott minket, délebben viszont már nem árt vigyázni viszont. De ott meg inkább a tengerpartra érdemes menni, ott meg már kevésbé vannak jelen ezek a kis vérszívó dögök.

 

2.      Robogós taxi

Iskolába menet, mikor a metró aluljáró mellett haladtam el, arra lettem figyelmes, hogy ilyen középkorú robogós pacákoknak fiatal lányok adnak pénzt. Nem egyet láttam, hanem többet is. Ebből arra következtettem, hogy léteznek Kínában robogós taxik. Természetesen nem teszik ki a kirakatba gondolom, hogy pénzért ilyesmit csinálnak, mindenesetre nem rossz az ötlet. Persze a kivitelezés olyan kínais: a taxi igénybevevőjén nincs bukósisak, mert egyrészt tönkreteszi a frizurát, másrészt megmenthetné az életét, ha véletlenül baleset történne. Abból kiindulva, hogy még eddig nem nagyon láttam senkit, aki hordott volna bukósisakot a robogón (még a gyerekeken sem!!!), azt hiszem jól sejtem, hogy itt nem kötelező ez. Éppen ezért a sofőr sem izgulja halálra magát a vendég biztonsága miatt. Ilyen a kínai robogós taxi.

 

3.      Időjárás jelentés az ablak alól

 Amióta itt vagyunk Kínában kétszer esett számottevően eső. Ma csak szemerkélt, ezt nem számítom be annak. Mivel nincs tévénk, és az internet is korlátozott, ezért nem az aktuális időjárásra pazaroljuk a mobilnetet. Viszont hála ezeknek a kínai jóembereknek, már a kelés pillanatában megtudhatjuk, hogy jó idő van, vagy esik. Ez azt jelenti, hogy ha épp kiabálást, tapsikolást, kínai furulyaszót vagy egy csellón iszonyúan hamisan eljátszva a Hull a pelyhest halljuk, akkor biztosan lehetünk benne, hogy szép nap vár ránk (ami egyébként a koli szomszédos parkjából jön). Ha csak a dudaszót halljuk, akkor tuti, hogy esik az eső. El sem tudom mondani, mekkora élmény ilyen módon megtudni, hogy milyen idő vár ránk odakint. Abszolút übereli Aigner Sziszit!

 

4.      Új ébresztőhangot kell választanom

 Általában Patrik ébresztőjére ébredünk, de ma pont az enyémre kellett, mert csak nekem volt dolgom reggel. Éppen ezért a jól bevált Kung Fu Pandás ébresztőt állítottam be, amiről azt kell tudni, hogy egy hosszabb kínai furulya szólóval kezdődik, és csak később indul be rendesen. Ez azért jó, mert ha valamilyen oknál fogva nem ébrednék fel a lightosabb verzióra, akkor erre a hangosabb részre tuti. Igen ám, de a már előző részben említett park miatt szinte mindig van egy furulyázó emberke, akinek össze lehet téveszteni a játékával az ébresztőt. Noha nem arról van szó, hogy idő előtt ébredek fel, annyira azért nem ér el idáig a hang, hanem jó szokásomhoz híven egy 10 perces szundival megjutalmazom magam, amiért korán fel kell ébrednem. És ez itt a bökkenő: addigra vagyok annyira ébren, hogy halljam a furulyát, de nem vagyok még annyira magamnál, hogy meg tudjam különböztetni, a telefonom szól, vagy lent egy álmatlanságban szenvedő jómadár furulyája. Úgy hogy arra jutottam, hogy kénytelen leszek valami kevésbé kínais dallamot keresni. Egyébként ezeknek a furulyahangoknak még egy idegesítő szokásuk, hogy annyira fülbemászóak, hogy nekem például egész nap a fülemben cseng a Kung Fu Panda zenéje…

Lilla