„Első nap az iskolában szép, mint mindig én nekem…”

A klasszikus idézet sajnos nem annyira volt igaz az én első napomra az iskolában. Kivételesen nem volt semmi adminisztrációs probléma, egyszerűen csak túlbecsülték a kínai tudásomat az alapján, amióta tanulom. Persze valamilyen szempontból igazuk volt, hiszen néhány év „tanulása” után a józan paraszti ész azt feltételezné, hogy tényleg egész sokat tudok, de ez a való életben – akár kellemetlen, akár nem – sajnos nem így van.

A B csoportba kerültem, ami tulajdonképpen a második szint. Kb. 20-an vannak abban a csoportban, és egy rövid bemutatkozás által nagyjából kiderült, hogy ki milyen szinten van. Ami azt illeti, nem úgy tűnt, mintha én lettem volna a leggyengébb láncszem, viszont ez nem vitt volna túlságosan előre engem abban, hogy fejlődjek. Ezért aztán úgy döntöttem, hogy félretéve büszkeségemet és kezdeti lelkesedésemet, józan fejjel döntök, és átmegyek a kezdőkhöz. Egyébként is úgy voltam vele, hogy nem ártana meg egy kis ismétlés, de a terv inkább az volt, hogy egy nem teljesen nulláról kezdő csoportba kerüljek, hanem az írni-olvasni tudókhoz. Ez sajnos nem jött össze, mivel nem létezik ilyen csoport.

Így történt, hogy beültem a kiejtést és írást tanulók közé, ahol egy kicsit halálra untam magam, de reményeim szerint nem olyan sokára ez már nem így lesz. Ezt onnan veszem, hogy ma volt két óránk, és átvettünk egy teljes leckét és belekezdtünk egy következő leckébe is. Azért ha úgy vesszük, hogy ez még csak a második nap volt, azért nem rossz. A spanyol srác, aki mondjuk a B csoportban van ugyan, azt mondta, hogy náluk a tanár kijelentette, hogy heti 3 leckét fognak venni. Simán el tudom képzelni, hogy itt is ez lesz, vagy talán még gyorsabban, hiszen ez még a könnyebbik rész, egyszerű mondatokkal és szavakkal. Ahogy azt sejteni lehetett, reggel 8-tól délig lesznek óráim mindennap hétfőtől péntekig. Ez magába foglalja nagyrészt a nyelvtani részt, külön óra lesz a szóbelire és külön a hallgatásra is, tehát tényleg meg van a lehetőség arra, hogy egy biztos és erős alapom legyen, ezen kívül abban is bízom, hogy ha átmegyek droid módba és tényleg úgy tanulok, mint a kisangyal, akkor a hőn áhított nyelvvizsgára is szert tehetek az év végén. Mindennél jobban akarom!

Azért merem feltételezni, hogy ez sikerülhet, mert egyrészt a sulinak nagyon jó hírneve van a nyelvtanításáról, másrészt korábbi ösztöndíjasoknak is sikerült már (bár nem tudom pontosan, hogy ki volt, aki teljesen nulláról kezdte, vagy csak valami középhaladó szintről).

Tehát az első napon még ott szenvedtem a B csoportban, a tanár magyarázott mindenfélét, nekem meg nagyjából volt fogalmam a dolgokról. Egyből tudtam, hogy másnap már egy másik csoportban leszek. Ami azt illeti, annyira nem voltam oda a csoportért. Elég ridegnek tűntek, meg aztán volt egy amcsi csaj, aki mellém ült le, folyton dumált, de iszonyat nagy baromságokat. Például szóvá tette, hogy milyen kihívó az egyik orosz csaj megjelenése, persze ennél sokkal csúnyábban és rossz indulatúbban. Meg mindenféle hülyeségről beszélt, amiről amúgy nem kérdeztem és egyáltalán nem is érdekelt, pl. hogy hol volt hétvégén meg, hogy ő aztán nem fog itt egészségügyi vizsgálatokat végezni, mert ő Amerikából jött és ott nincs semmilyen betegség… Kicsit sem volt ám nagyképű, de amikor mondtam neki, hogy Magyarországról jöttem, szerintem fogalma se volt róla, hogy létezik egyáltalán ilyen ország. Ezt onnan is veszem, hogy megkérdezte, hogy nálunk is kék-e az ég (mert, hogy itt inkább szürke). No comment. A lényeg, hogy nem bánom, hogy ott maradt a félig orosz, félig amerikai összeállítású csoport. Most van mindenféle osztálytársam: spanyol, koreai, orosz, tunéziai, marokkói meg még ki tudja, ennyit ismertem most meg. De jó fejnek tűnnek, mert barátkoztak meg ilyesmi. A tanár is jó fej, folyton mosolyog és szerintem jól is tanít, legalábbis amennyit eddig láttam belőle. De lehet, hogy csak azért mondom, mert nekem ez a rész még nagyon könnyű.

Egyébként maga a külföldi diákok összetétele változatos, de túlsúlyban vannak azért a fekák (mindenféle rasszista töltetet mellőzve) és az arabok. Külön muszlim étterem van a kampuszon belül, és általában tömve is van ebédidőben. Amúgy itt a koliban a fekák azért tudnak ordenáréskodni, pl. tegnap is éjfél körül itt ordibáltak meg dörömböltek egymás ajtaján. Ez általában rendszeres. Amúgy a kaukázusi szekcióból főleg németek vannak itt, de nem csak nyelvet tanulni, hanem mert ugye a suli főleg ilyen építészeti tanulmányokkal foglalkozik, ezért rengeteg német intézmény van és itt tanul rengeteg német diák is. Amerikaiból is több van, mint gondoltam, de ha sok itt az amcsi, az azt jelenti, hogy jó a suli. Emlékszem Tajvanon is volt egy amerikai 33 éves, azelőtt Wal-Martban dolgozó csávó, kb. egy általános iskolás szintjén volt, de úgy vigyázott rá az egyetem, mint a szemük fényére, mert ő volt az egyetlen amerikaijuk, aki tényleg emelte az iskola színvonalát… Ilyenek ezek a kínaiak.

Patriknak jövő héten lesz sulija ugye, de még mindig nem tudunk semmi pontosat. Reménykedünk benne, hogy csak fél9-től kezdődnek majd az órái, és akkor nem lesz olyan vészes, ha innen tőlem kell majd bejárnia. De hamarosan minden ki fog derülni ezzel kapcsolatban is. :)

Ja és elhatároztam, hogy holnap suliba menet lefényképezem a kolit meg az egyetemre vezető utat, és konkrétan az én sulimról is csinálok egy képet, hogy jobban el tudjátok képzelni, hogy milyen is ez a 20 perces gyalogút, amíg beérek.