Egy viszonylag csendes nap

A mai napon nem történt túl sok extra dolog, leszámítva, hogy megírtam a szintfelmérőt, ami alapján besorolnak majd valamilyen (kezdő) csoportba a suliban. Az a helyzet, hogy a kínai nyelv nem csak a kiejtés meg a karakterek miatt nehéz nyelv, hanem azért is, mert nagyon könnyű elfelejteni, ha az ember egyáltalán nem foglalkozik vele huzamosabb ideig. Ha őszinte akarok lenni, én már sokkal huzamosabb ideje nem foglalkoztam vele, mint az elmúlt nyár, de inkább nem is folytatom az önostorozást, még a végén azt hiszik, hogy nem vagyok egy eminens tanuló (haha).

Szóval reggel 9-kor kezdődött és először egy írásbeli rész volt, ahol voltak könnyebb és nehezebb, de szerintem inkább nehezebb feladatok, ezután jött a szóbeli, ami alapján szerintem ténylegesen eldöntötték, hogy ki hova kerül. A szóbeli nem volt annyira vészes azt hiszem. Ettől függetlenül vasárnap derül ki minden vagy hétfőn, igazából az információ annyira furán áramlik itt, hogy a bejáratnál a faliújságra vasárnapot írtak, a tanár viszont már hétfőt magyarázott azt illetően, hogy mikor tudjuk meg az eredményeket és kapjuk meg a könyveket.

Kiderült az is, hogy hol lesznek az óráim. Kb. 20 perc sétára a kolitól… Még csak nem is a sulim kampuszán belül, habár gyorsabban meg lehet közelíteni, ha azon keresztül megyek. Egyébként egy aranyos épületben van, de azért azt hozzá teszem, hogy szerintem van legalább 20 másik kollégium, ami közelebb van ehhez az épülethez, mint a nemzetközi diákoké. Amúgy ezt csak zárójelben megjegyezném, hogy a hely, ahol lakom olyasmi, mint egy lakópark, rengeteg ugyanolyan 15 emeletes épület van egymás mellett, és ez ugye bőven a kampuszon kívül van, de kampuszon belül szerintem még kétszer ennyi koli is lehet, és még van egy másik hely is tudomásom szerint, ahol szállásolnak el embereket. Mondjuk a 30ezer fős diáksereget egyszerűbb így elszállásolni, mintha mindenkinek albérlet után kellene néznie.

 

Szóval a suli messze van, de egy reggeli egészségügyi séta nem árt senkinek. Nekem a problémám valószínűleg sokkal inkább a reggeli részével lesz, mint a sétáéval.

 

Egyéb dolgokat is sikerült intéznünk, vagyis sikerült megtenni a kezdő lépéseket. Az egyik az, hogy a konzulátuson felkerestük e-mailben Geiger Mihályt, aki vissza is hívott és megbeszéltünk jövő hét hétfőre egy találkozót, ahol majd a besegítő munkánkról lesz szó. Mondta, hogy fizetésre ne számítsunk, mert végesek a források, de igazából Patrikkal erre fel voltunk készülve. Meg kell mondjam őszintén, nekem maga a szakmai tapasztalat és esetleg a kapcsolati tőke, amit ott szerezhetek sokkal többet ér, mintha fénymásoló munkát kapnék néhány yuanért. Persze nem azt mondom, hogy nem jönne jól a pénz (főleg úgy, hogy állítólag még két hétig nem jön az ösztöndíj, és egy készpénz felvétel 2600 Ft [IGEN, 2600 FT!!!]), de már ezt a problémát is igyekszünk orvosolni.

Van egy honlap, ahol lehet mindenféle dolgokat eladni meg venni, a külföldiek teszik fel a hirdetéseiket és bizonyos dolgokhoz olcsóbban hozzá lehet jutni. Például, ha valaki hazamegy, de van itt kint egy robogója, jutányosabb áron adva simán el tudja sózni egy másik külföldire, aki épp most jött. Viszont ez az oldal nem csak ilyen adok-veszek típusú, hanem álláshirdetések is vannak rajta, természetesen angol tanári állás is. Sajnos a legtöbb helyre az anyanyelvű tanárokat várják, de azért sikerült találnunk egy-két olyan hirdetést is, ahol ez nem volt feltüntetve kritériumnak, s kapva az alkalmon elküldtük az önéletrajzunkat. Persze kicsit felfrissítettük azokat, hátha némi előnyhöz juthatunk. Patrik még nem túl tapasztalt önéletrajzíró, kicsit be kellett segíteni neki abban, hogy milyen pozitív tulajdonságokat kell feltüntetnie ahhoz, hogy pozitívabb elbírálásban részesüljön (magyarul a kamuzós részek nem fekszenek neki, mert szerinte ezek a dolgok a motivációs levélbe valók). Most már tudja. :) Reméljük, jön majd valamilyen visszajelzés, mert tényleg jó pénzeket lehet megkeresni egy ilyen munkával és akkor Patrik is vehetne egy új laptopot meg utazgathatnánk egy csomót anélkül, hogy annyira garasoskodnunk kellene néhány dolognál. Drukkoljatok!!!

Ja és még egy nagyon fontos dolog, a kedvenc éttermünkben, ahol vagy az ebédünket vagy a vacsoránkat fogyasztjuk, Patrik talált egy olyan tésztát, ami tényleg nagyon ízlik neki, mert ma mindkét étkezésre oda mentünk és ugyanazt ette.

Lilla voltam