Még egy első nap

Eljött a szeptember 17, és ezzel a sulim első napja. Egyrészt vártam már, mert szeretnék jól megtanulni kínaiul, illetve így, hogy Lilla járt suliba, kicsit unalmasak voltak a délelőttök, másrészt szokásos mélyről jövő tiltakozást is éreztem a suli ellen. (félreértés ne essék, azért pozitívan álltam az egészhez, és kedvem is volt menni ;) )

Mivel Lilla kolijában lakom én is, így hiába csak 8:30-kor kezdődnek az órák, felkeltem Lillával együtt 6:40-kor, és 7:25 körül már itthon sem voltunk. Beugrottam az egyik boltba venni vizet, utána elég hamar jött a busz, úgyhogy el kellett indulnom a sulimhoz. Mindez 7:38-kor történt, és normál esetben 7:55 körül már oda is kellett volna érnem. Nem hiába indultam el annyira időben, volt egy olyan érzésem, hogy reggel kicsit más lesz a forgalom, mint napközben szokott. Balsejtelmem beigazolódott, sőt, ami az utakon megy reggel, az minden képzeletemet felülmúlta. 7:55-kor nemhogy a sulimnál nem voltam, hanem kb 2 kilométert jutottunk előre (de lehet, hogy sokat mondtam), és kicsit pánikba esve küldtem Lillának egy sms-t, hogy „bakker nem fogok beérni időben”. Ő megnyugtatott, hogy van még idő, nyugodjak meg, jó lesz az. A forgalmat látva nem nagyon sikerült megnyugodni…

Arról van szó, hogy valami brutális, ami itt megy. Leginkább a forgalomszervezés hibája, mert minden kereszteződésben egyszerre engedik el az egyenesen menő és a balra kanyarodó autókat, ebből lesz az, hogy keresztben áll mindenki az út közepén, és senki nem jut előrébb. Az meg a másik, hogy a kínai sofőrök akkora erőszakos bunkó idióták, hogy hozzájuk képest a legbrutálabb pesti vagány is matyóhímzésnek tűnhet. Megy mindenki amerre lát, nem ritka, hogy az egy irányba haladó autók elfoglalják az összes sávot (mármint a szembejövőkét is). Teljesen ki voltam akadva… Aztán egyik megállónál ráadásul annyi ember szállt fel, amennyit buszon életemben nem láttam még, alig bírtam átverekedni magam a tömegen, mikor le kellett szállnom. Ez egyébként 8:19-kor történt meg, és innentől a fele utat kocogva, a másik felét tempósan sétálva tettem meg, és pont 8:30-kor értem be a terembe, a tanárral együtt. Nem hittem volna, hogy sikerülhet…

Az osztályomban asszem 13 ember van, nem igazán ismerem még őket. Ja, külön poén: Lilláéknál ugye van vagy ezer csoport, nálunk csak ez az egy, kezdő szintről indítva. Nem baj ez, nem árt nekem sem az ismétlés, de látszik, hogy a sulimnak nem a nyelvoktatás a fő profilja. A tanár, Ms LiuShu rendes, segített már egykét dologban, illetve a tanítási módszere is tetszik, remélem jól fogunk haladni. Lesz egy másik tanárom is, de ezen a héten napi 1 leckét veszünk a könyvből, és ezt egy tanárral csináljuk. A jövő héttől elvileg úgy fog kinézni az órarend, hogy hétfő-szerda-péntek ilyen „általános” kurzus (az eheti dolgok kicsit komolyabb folytatása), kedd-csütörtök pedig hallgatás, olvasás, ilyesmi… Apropó órarend: minden nap 8:30-tól délig lesznek óráim!

Kajálni is voltam ma a suli-menzán, vagyis a csomó menza egyikében. Eléggé le voltak rabolva a jobb kaják, kiderült, hogy a kínaiaknak 11:30-tól van az ebédszünet, szóval nagyon örültem, meg főleg örülni fogok, ha minden nap így lesz. Egyelőre azért optimista vagyok, főleg hogy tényleg sok étterem van, majdcsak kitapasztalom hova érdemes menni.

Eléggé lefárasztott ez az egész nap, tudnék még miről írni, de abbahagyom, mert inkább le kellene feküdni. Lesz még lehetőség mindent leírni! :)